Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1899
5 tember 24-én meghalt a budapesti klinikán. Temetésére szeptember 26-án az igazgató az el Imi íy t 10 osztálytársával Budapestre utazott. Mély megindulással vettük körül a korán letöri virág koporsóját, melynél mi lielvelte- sitettük még a szerető, most mély gyászba borult szülőket is, a, kik távol hazájukból nem jöhettek el, kedves gyermeküket ezen utolsó útjára elkísérni. A magasztos ünnepély, melyet a Pelöti-Társaság 1899 július 30-án Segesvarolt, Petőfi Sándor halál ínak 50-ik évfordulója alkalmából az egész ország részvételével rendezed : élénk viszhangot keltett a mi intézetünk szerény falai között is. Szeptember 30-án mi is megünnepeltük e nevezetes évfordulót. Megültük, mert kis iskolánkat Petőfi Sándor emlékéhez nemesik az a rajong') lelkesedés köti, mely a legnagyobb magvar költő emlékét megilleti, — hanem az anyai szerelői melege is. Petőfi itt járt iskolába. „Az a három év, melyet Petőfi ez iskolában töltött, elhatározó befolyást gyakorolt egész életére. Mint szorgalmas és kitűnő tanulónak ez iskola tantermeiben kezdett fejlődni szelleme, ez iskola könyvtárában ismerkedett meg bővebben a magyar, latin és német irodalommal s midőn kikerülve innen iskoláról-iskolára hányódott s csakhamar elhagyva minden iskolát, korán az élet nagy iskolájába sodródott, az itt nyert miveltség alapján fejlődött tovább-1.*) Ä Pelöfi ünnepély nagy számú közönség jelenlétében a következő sorrendben folyt le : 1. Az igazgató ünnepi beszéde. 2. Apotheosis Jókaitól, szavalja Henriczy Béla ág. h. ev. vallástanár. 3. Petőfi életrajza. Irta és felolvassa Szabó Lajos tanár. *) Gyulai Pál beszédéből, melyet 1888. június 117-ón Aszódon, gymnasiumunk száz éves fönnállásának emlékünnepén mondott.
