Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1897

Brcznyik János és Nikodém János alapítványai.

Sajnálom. hogy e két derék férfiú élettörténete nem áll egész leijeilelmében rendelkezésemre; szeretném ide- iktatni tanítványaink okulására, hogy az ö nemes példájuk útmutatásul szolgáljon jelen cs jövő életük irányítására. Különöst n szegényebb sorsú tanulóink biztatást meríthetnek az ö példájukból arra, hogy a szorgalom, lankadatlan kitartás szárnyain felemelkedhetnek a társadalom azon magasabb régióiba, hol embertársaiknak és hazájuknak nagy szolgálatot tehetnek és mindenek tiszteletére lesznek érdemesek.

Szerény intézetünkre is fényt vet az ö élettörténetük, mert úgy őket, mint előttük és utánuk igen sok szegény sorsú, de szellemileg tehetséges tanulót a mi szegény iskolánk istápolt anyagilag is, sőt tanulmányaik folytatására tőle telhetőiig támogatást eszközölt ki a magasabb iskolákban.

Ha végig gon dúljuk azt a sok mindenféle kiadást, melylyel ma az iskoláztatás jár: alig tudjuk elképzelni, hogyan tudott olyan földhözragadt szegény gyermek, mint pl. Nikodém János volt, az iskolákon keresztül vergődni és magának előkelő állást kivívni. Sajnálattal kell beismernünk, hogy a mai, minden téren nyilvánuló fokozott. igények sok szegény, de kiváló szellemi képességgel megáldott ifjú előtt, bezárják a tudományok csarnokainak ajtait. A középiskolai tanulók száma egy-két évtized óta örvendetesen megszaporodott, de mégsem mondhatjuk el, hogy mindannyian hozzáférnek a tudományokhoz, akiknek kedvük és tehetségük van a tanuláshoz.