Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1889
SRAMKÓ MIHÁLY EMLÉKEZETE. (Az igazgató évnyitó beszéde.) I. Mélyen tisztelt iskolai bizottság és tanári kar! Szeretett ifjúság! Az iskolai bizottság akaratából most másodízben van szerencsém az aszódi gymnasiumban az iskolai évet megnyitni. Visszatekintve az első alkalomra, lelkem a bánat és aggodalom érzetével telik meg. Most egy éve, százéves jubileumunk fényes sikerű ünnepének bátorító behatása alatt, reménynyel tekintettünk az új iskolai év elé; a gymnasium élén oly tanári kar állott, a mely múltjánál fogva össze volt forrva ez iskola hagyományaival, sajátságos helyzetével és szükségleteivel: négyen mint már régebben itt működött tanárok s az ötödik mint ez iskolának egykori jeles növendéke ; előttem a padokban száznégy nyilvános tanuló ült, eleven kedves tanúiként a szülők bizodalmának, a kik megnyugvással küldötték fiaikat nagy megpróbáltatásokat átélt iskolánk falai közé. — Most... régi ellenségünknek, az anyagi szegénységnek szorítását jobban érezzük, mint bármikor; a tanári karból eltávozott avatott, buzgó kartársunk, Zuberecz Pál, — és eltávozott, örökre eltávozott Sramkó Mihály, a ki sok oldalú ismereteivel, hosszú évek során szerzett tapasztalataival mindnyájunknak útmutatónk, tanácsadónk vala — s mintha az ő távoztával a közönség bizalma is megingott volna iskolánk iránt, a folyó évre beirott nyilvános tanulók száma nem tesz többet kilenczvenötnél. 1*
