Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1888

I Az 1888/9. iskolai év története.

Az 1888/9. évvel iskolánk százharmadik életévét töltötte be. Százkét évi szenvedéseiről s lankadatlan, hű munkálkodásáról az 1888. év június 27-én tartott jubileumi ünnepen számolt be a nyilvánosság előtt. A vendég-koszorú, mely életének ama kimagasló pontján intézetünk köré fonódott, a társadalmi, tudományos előkelőségnek s a kellemnek koszorúja volt és mutatta, mily nagy az érdeklődés gymnasiumunk törekvései iránt. Egy jobb jövő képét láttuk e napon derengeni. Esperességünk egyházai testvéri adományukkal, Aszódnak s környékének lakosai filléreik aláírásával jöttek a jubileumra, hogy az iskolát hasznos működésében gyámolítsák.

Később, az év folyamán, tekintélyes ajakról az egykori tanítvány hálája ígérte meg, hogy gymnasiumunk anyagi felvirágzásának biztos alapot vet; a pestmegyei ev. esperesség évi segélyt szavazott meg, nt. Török József főesperes úr székfoglalójában a legmelegebb szavakkal ajánlotta az esperességnek intézetünk nagyobb mérvű fölkarolását s mélt. br. Prónay Dezső úr 1888-diki egyetemes felügyelői jelentésében hangsúlyozta, hogy az aszódi gymnasium fennállása, tekintve a fővárosi iskolák alsó osztályainak túltömöttségét, kívánatos.

Reménynyei léptük át az új század küszöbét. Az intézet hagyományos szellemével, a mely büszkén hivatkozik Petőfi lángnevére, egyesíteni iparkodtunk a mai részletezőbb, fárado- zóbb oktatást s a mennyire csekély anyagi erőnktől telt, megtettünk mindent gymnasiumunk helyes berendezésére, szépítésére és szertáraink gyarapítására.

1*