Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1887
5 A «türelmi parancs» fénye hozott el a sötétségbe . . . Az ég küldött, mint csillagot, fényed száz évig csillogott! S e fényt szülte lelkesedés: áldó napod volt a hit. Szerény vala az a kezdet, mit léted itt élni kezdett, De te bíztál, bogy Istennel mondhatja a hivő kebel: «Nem balok meg, hanem élek s teszem az Űr dolgait». Mint a hangyát, oly szorgalom űzte néped bű buzgalom; Felépültek itt e falak, készen áll már a Muzsa-lak. Látjuk fényben ragyogni a szeretet áldásait. Szegény szülők menbelye ez, mit a tudvágy igénybe vesz. Szegényeink mindig lesznek s biztatást e szóból vesznek: «Nem halok meg, hanem élek s teszem az Ur dolgait». Sötét felhők kék egeden hirdeték, jő veszedelem . . . Villámlott ősz fejed felett s te kérted a kegyes eget, Hogy viruljon, hogy éledjen a remény zöld ága itt. A jó Isten meghallgatta kérésedet és megadta, Hogy új életre ébredtél s ez szebb, jobb jövőt igy remél: «Nem halok meg, hanem élek s teszem az Úr dolgait». Ma kinyílnak a koporsók, feltámadnak azok a jók, Kik éretted éltek, haltak s lelkűk örül a szép napnak, Podmaniczkyak törzsfája küldi harczba sarjait. . . Kibontva az ősi zászló s minden szívben ez a zárszó: «Nem hagyunk el! Veled küzdünk: az apák erénye köztünk!» «Nem halunk meg, hanem élünk s teszsziik az Ű r dolgait *. Az új század szép reggelén, az anyának boldog ölén -Sok ezer fi lelke rebeg imát, hogy a kegyes egek * Tartsák meg a jó matrónát, ki szereti fiait, II.
