Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1885

I. ADATOK ISKOLÁNK 1885/6. ÉVI TÖRTÉNETÉHEZ.

Az aszódi ev. algymnasium szükséges és hézagot pótló intézet, ezt vallja Aszód városának és vidékének intelligens közönsége, ugyanezt hangoztatta a budapest-vidéki tankerületi m. kir. főigazgató úr is intézetünk meglátogatása alkalmával, midőn a kimutatásból látta, hogy az utóbbi évtizedben tanulóinak kellő száma által (átlag 100) életrevalóságát bebizonyította. Ezen általános kulturális és különösen protestáns szempont jól felfogott érdekében és tudatában nyilatkozik az aszódi ev. egyház, midőn kimondja, hogy százados gymnasiumát minden vészhangok daczára, melyek újabban a kis gymnasiumok, különösen az aszódi ev. algymnasium vesztére megkondultak, fen- tartani kívánja. Eddigi küzdelmeiben is mellette álltak befolyásos s buzgó patronusai az intézetnek s a vidék jóakaratú s érdekelt közönsége; meg vagyunk győződve, hogy most annál kevésbé hagyják magára, midőn ezen intézet fennállása századik évének küszöbén áll.

Az aszódi ev. algymnasium a jövő 1886/7-dik iskolai évben százéves fennállásának jubileumát fogja ünnepelni. A középiskolai törvény követelményeinek teljesen megfelelve kívántuk átlépni a szentelt küszöböt, mely egy új korszak előcsarnokába vezet. Bírva egyházi legfelsőbb fórumaink ajánlatát, mint más szegény prot. gymnasiumok, kértük intézetünk számára az állami segélyt; de fájdalom, a nagyméltóságú vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. minister úr «a segélyalap korlátoltsága miatt» ez idő szerint kérelmünknek helyt nem adott, s így to1*