Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1877
8 A 6-ik és 9-ik számú müvek a 4-ik számúval ellentétben épen az előadás élénksége itt-ott meglepő csinossága s az ifjú kedély őszinte hangulata s közvetlensége által érdemelnek dicséretet; a tárgy belső alakítására nézve azonban gyengék, részleteikben aránytalanok, a szerzők nagyrészt saját személyükkel foglalkozván, a fő czélt a szüret leírását tévesztették szem elől, igy pályanyertesek nem lehetnek. A 11-ik és 13-ik számúak szerencsés érzékkel találták el, miként lehet a, szüret tárgyilagos leírásában saját személyüket egyéni vonásokban alanyi érzelmeikké feltüntetni. A 11 -ik számú kellemes egyszerűsége, a tárgy szabatos berendezése, folyékony nyelvezete által, mig a 13-ik számú a szabatos berendezésen kívül emelkedettebb hangulat s gazdagabb részletezés által emelkednek a többi fölé. A tanári kar tehát a 13 pályamű közül a 11. és 13-ik számú müvek szerzőinek az ösztöndíjat kiadni, a 4-ik, 6-ik és 9-ik számú műveket pedig mint dicséretre méltókat kiemelni határozta. A pályázati jelentés felolvasása után áz igazgató felolvasta a nyertes és dicséretre érdemesített müvek szerzőinek neveit. A 11-ik számú nyertes dolgozat Írója Kiss István, a 13-ik számúé Grűn Lajos IY. oszt. tanulók. Dicséretre érdemesítettek a 4-ik számú dolgozat írója Tolnay Árpád, a 6-ik számú dolgozat Írója Dér Endre IV. oszt. tanulók és a 9 ik számú dolgozat Írója Kákóczy Aladár III. oszt. tanuló. A nyertes művek a közönség tetszésnyilatkozatai közben szerzőik által felolvastattak. Ezután az ünnepély szavallatok és dalokkal befejeztetett. Mielőtt intézetünk ez évi folyamáról szóló jelentésünket befejeznők, hálás szívvel kell megemlítenünk, az iskola iránt nyilatkozott áldozati készséget. 1. Földváry Mihály pestmegyei esperességi felügyelő úr s Pestmegye alispánja 40 frtot adományozott oly czélból, hogy az 4 szegény szorgalmas cv. tanuló között egyenlő részletben kiosztassék.
