Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 32. (Budapest, 2018)
Miklós GÁLOS: An Antonio Tempesta Rediscovered in the Collection of the Museum of Applied Arts, Budapest
ANTONIO TEMPESTA ÚJONNAN FELFEDEZETT KÉPE A BUDAPESTI IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN ÖSSZEGZÉS 1926-ban Höllrigl József, a Nemzeti Múzeum régiségtárának őre festett kődarabokat talált a múzeum raktárában. A leltározatlan töredékek összeállítva egy ovális formájú mészkőbreccsa kőlapot adtak ki, rajta a zsidók vörös-tengeri átkelésének sokalakos jelenetével. A festő a kőlapot nem csupán alapként használta, a hordozó kőanyaga szervesen épült bele a kompozícióba. Felfedezését Höllrigl Adam Elsheimer műveként publikálta a Magyar Művészet 1935-ös évfolyamában. Az 1937-ben a Szépművészeti Múzeumba került festményben Czobor Ágnes 1962-ben fedezte fel a firenzei születésű, de Rómában alkotó Antonio Tempesta (1555 körül - 1630) keze munkáját. Czobor Ágnes attribúcióját a szakirodalom elfogadta, a Szépművészeti Múzeum festménye a kőre festéssel és az Antonio Tempestával foglalkozó publikációk elmaradhatatlan darabjává vált. 2016 elején az Iparművészeti Múzeum volt Kisgyűjteményeinek raktárából került elő egy kartondoboz, „leltározatlan üvegkép” felirattal. A doboz egy szétesett keretben lévő, romos festményt tartalmazott. A képmezőt a keret piskóta formájú betétlapja övezte, melynek sarkaiban és a kereten egykori berakások nyomai látszottak. A kép összetört hordozója a felirattal szemben lapis lazulinak bizonyult, számos hiánya gipsszel volt kiegészítve. Az alig 1 mm vastag kőlap mindkét oldalán festett volt, egyik oldala a Paradicsomkertet ábrázolta Éva teremtésével, másik oldala pedig a zsidók átkelését a Vörös-tengeren. A hordozó ez esetben is a két ábrázolás szerves részét alkotta. Eltekintve a gipsz kiegészítéseken látható primitív festéstől, a két kép jelentős festő munkájának tűnt. A későmanierista jellegű kompozíciókon az alakok Raffaello monumentális római műveinek hatását mutatták. Már a megtalálás pillanatában egyértelműnek tűnt, hogy a kép alkotója ugyanaz az Antonio Tempesta, mint Höllrigl 90 évvel korábbi találata esetében. Antonio Tempesta a színes kőlapra való festés specialistájának számított. A mindkét budapesti képen látható vörös-tengeri átkelés jelenete kőre festett képeinek jellemző témája volt. Az újonnan megtalált kép attribúcióját alátámasztják Tempesta más, lapis lazulira festett művei, így a párizsi Louvre Gyöngyhalászok képe és különösen is a római Di Castro gyűjteményben 2014- ben feltűnt festmény. Ez utóbbi szintén mindkét oldalán festett, előoldala ószövetségi, hátoldala újszövetségi jelenetet (Józsefet eladják testvérei, illetve Krisztus elfogatása) ábrázol. Keretének különös formája majdnem teljesen megegyezik a most felbukkant képével, a két alkotás mérete is közel azonos. A keret gyöngyház berakásai segítenek elképzelni a budapesti kép hiányzó intarziáit. Mind a Gyöngyhalászok, mind a Di Castro-féle festmény a Mediciek számára készült. Míg ez utóbbi kép ábrázolásai tökéletesen megfelelnek a Medici-gyűjtemény 17. és 18. századi leltáraiban leírt műtárgynak, keretének leírása olyan elemeket is 35
