Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)
Ildikó PANDUR: Restoration of Metalwork from the Esterházy Treasury in the Budapest Museum of Applied Arts: Past, Present and Future
AZ ESTERHÁZY-KINCSTÁR ÖTVÖSMŰVEINEK RESTAURÁLÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN MÚLT-JELEN-JÖVŐ ÖSSZEGZÉS Az Esterházy hercegi család fraknói kincstárának jelentős része az utolsó közel száz évet a budapesti Iparművészeti Múzeumban töltötte, története szétválaszthatatla- nul összefonódik a múzeuméval. Az itteni restaurátorműhelyekben máig folyó helyreállításnak köszönhető, hogy az évtizedek során egyre nagyobb számban, mind több hazai és külföldi kiállításon kerülhettek a látogatók elé a kincstár darabjai. A műkincsegyüttes viharos, hatását napjainkban is éreztető 20. századi történetéből jelen írás csak az ötvösművek restaurálástörténetének vázlatos bemutatására, az Iparművészeti Múzeumban végzett műhelymunka tapasztalatainak, főbb sajátosságainak kiemelésére, restaurátoretikai kérdések fölvetésére tesz kísérletet. A múzeum második önálló szakkiállításán, az 1884. évi ötvösmű-kiállításon már szerepeltek Esterházy-műkincsek. 1919- ben a más magángyűjteményekhez hasonlóan zárolt és állami tulajdonba vett Ester- házy-kincseket az Iparművészeti Múzeumba szállították (a gyűjtemény egy része ekkor Fraknón maradt). A Tanácsköztársaság bukása után, a román megszállás hónapjaiban a múzeum nagy gonddal óvta a kincseket, külön helyiséget alakítottak át páncélszekrényekkel a védelmükre. Esterházy Miklós herceg ezt bizalmával honorálta: 1920-ban letétként a múzeumban hagyta a kincstári anyagot, ahol még ebben az évben megnyílt a kincsek állandó kiállítása. Esterházy V. Pál herceg a letéti szerződést 1923-ban megújította. A két világháború között folyamatosan az Iparművészeti Múzeum kiállításán szerepeltek az Esterházy-kincstár Magyarországra került műtárgyai. A második világháború idején Pál herceg a kincseket a védettebbnek vélt Tárnok utcai palotájában helyezte el, az épületet azonban 1945 januárjában bombatalálat érte, és a pincében, ládákban őrzött műtárgyak súlyosan károsodtak. 1949 januárjában régészeti módszerekkel hozták felszínre a roncsokat, és azokat Esterházy Pál kérésére az Iparművészeti Múzeumba szállították. A műtárgyaknak mintegy háromnegyedét sikerült azonosítani; több darab nem került elő, megsemmisült, vagy darabjaiban azonosíthatatlan- ná vált. Az Iparművészeti Múzeum első ötvösrestaurátorai az 1960-as években számos nagy értékű kincstári darabot állítottak helyre. Komoly feladattal szembesültek, és példák híján saját kreativitásukra kellett támaszkodniuk. Szellemes gyakorlati megoldásokat kísérleteztek ki, több előremutató, ma már evidens módszert (pl. egyedi szerszámok készítése) örökítettek utódaikra. Az ő munkájuknak köszönhetően a múzeumban a 60-as évektől egymást érték a fris91
