Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)
Szabolcs SERFŐZŐ: Beiträge zur Provenienz des silbernen Tafelservice von Johann Georg Hann
ADATOK JOHANN GEORG HANN EZÜST ÉTKÉSZLETÉNEK PROVENIENCIÁJÁHOZ ÖSSZEGZÉS A kora újkori európai udvari kultúra és főúri reprezentáció meghatározó elemét képezték a nagyszabású lakomák, amelyek nélkülözhetetlen kellékei voltak az olykor több száz darabból álló arany és ezüst étkészletek. A Habsburg Birodalomban hosszú ideig főként augsburgi ötvösműhelyekben készültek ezek a reprezentatív ezüst szervizek, majd a 18. század vége felé egyre inkább bécsi mesterek kaptak ilyen megrendeléseket. Ezeknek a nagyszabású ezüst szervizeknek egy szerényebb változatát képviseli a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében az a reprezentatív, 12 személyes ezüst étkészlet, amely 1791-ben Johann Georg Hann (1756-1812) bécsi ötvös műhelyében készült. Hann egy évtizeddel később, pályája csúcsán több reprezentatív ezüst étkészletet is készített, amelyek klasz- szicizáló formavilága főleg Ignaz Joseph Würth műveinek hatását tükrözi. Szokatlan módon magukon a tárgyakon nincs utalás a készlet megrendelőjére és egykori tulajdonosára, jóllehet a hasonlóan reprezentatív ezüst étkészleteken rendszerint helyet kapott a tulajdonos bevésett címere. Az étkészlet darabjai 1933-1988 között különböző tulajdonosoktól, vásárlás útján kerültek az Iparművészeti Múzeumba. A 20. századi hagyomány tisztázatlan okokból a készletet Habsburg József főherceg (1796-1847) személyéhez kötötte, így az együttes „József nádor-étkészlet” néven vált ismertté. Az újabb kutatások szerint azonban az ezüst étkészlet az Erdélyben birtokos gróf Teleki család tulajdonából származik. Az Iparművészeti Múzeum Adattárának fotógyűjteményében található egy 1912-ben készült fényképsorozat, amely bizonyítja, hogy a készlet ekkor a Teleki család tulajdonában volt. Az ezüst étkészlet 1931-ben a budapesti Ernst Múzeum aukcióján bukkant fel, majd két évvel később a Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának aukcióján szerepelt; darabjai minden bizonynyal az 1933. évi aukció nyomán szóródtak szét, s kerültek különböző tulajdonosokhoz, majd tőlük az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. Az aukciókatalógusok nem nevezik meg a tulajdonost, korabeli sajtótudósítások viszont megemlítik, hogy a készletet Teleki Domokos (1880-1955) bocsátotta árverésre. A készletből jelenleg a több mint 9 kg súlyú levesestál, továbbá két háromszögletű, fedeles tál, két kerek, fedeles tál, egy ovális, fedeles (pecsenyés?)tál, valamit három kétkarú gyertyatartó található az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Az együttes további darabjainak jelenlegi őrzési helye nem ismert. A kutatás azt a feltételezést kívánta igazolni, hogy az 1791-ben Bécsben készült étkészlet az ugyanazon évben erdélyi udvari kancellárrá kinevezett gróf Teleki Sámuel (Gernyeszeg, 1739 - Bécs, 1822) tulajdonából származik. A marosvásárhelyi Teleki Téka őriz egy mindeddig nem publikált, 67
