Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)
Szabolcs KONDOROSY: Types of Smoking Pipe Widespread in the Ottoman Empire in the 17th Century in Connection with Archaeological Finds from Onetime Várad Cathedral (Budapest Museum of Applied Arts)
17. SZÁZADI TÖRÖK PIPÁK BIRODALMI ELTERJEDTSÉGŰ TÍPUSAI AZ EGYKORI NAGYVÁRADI SZÉKESEGYHÁZ LELETEI KAPCSÁN (AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN) ÖSSZEGZÉS Az Iparművészeti Múzeum által őrzött cseréppipák többsége a váradi várban, a Szent László tiszteletére emelt egykori székesegyház területén került felszínre 1883-ban. Az ásatást Rómer Flóris vezette, s az ő gondos feljegyzéseinek és rajzainak köszönhetően lehetett a származásáról szóló adatokat időközben elvesztett gyűjteményi anyagot e leletekkel biztonsággal azonosítani. A leletegyüttes túlnyomórészt 17. századi pipákból áll, melyek döntőrészt a Hódoltság területéről jól ismert készítmények. Ez annál sokatmondóbb, mivel Várad az utolsók közt elesett végvárként mindössze 32 évet volt török hódoltság alatt (1660-1692). A Váradról előkerült török pipák közt mindhárom birodalomszerte elterjedt 17. századi típus megtalálható. Közülük legkorábbi a hajóorros típus. Legjellemzőbb alapvonásai hajóorrszerű nyakvégződése és hosszú, sokszögletű nyaka a rajta viselt arab felirattal. A típus ismert Kis-Ázsiából és az európai török tartományokból, jelentősen módosult alakjai szórványosan Izraelből és Krétáról. Eredete minden valószínűség és a kevés közzétett adat alapján Kis-Ázsia partvidékén keresendő. Népszerűségére mutatnak változatai, melyek közül pontosabban jelenleg a Hódoltságban kialakult ágai és egy Fekete-tenger melléki altípus körvonalazhatók, de számos feltáratlan variánsa létezhetett. A váradi öt példány közt is található egy korábban nem ismert módosulat (új felirattal), három darab viszont a hódoltsági változatot képviseli. A fekvőhengeres típus geometrikus formája szokatlan a török pipák körében. A fej hengerlapjain megformált küllős- kerékszerű alakzat felveti a lehetőséget, hogy ágyúként értelmezzük, ami a füstöléshez képszerűen is jól illeszkedik. Alapformájuk kizárólag a Földközi-tenger mentén terjedt el: a keresztény kikötőkbe importáruként vagy személyes tárgyként jutottak, Mütilénében - előfordulásának egyetlen török városaként — viszont feltehetően (egyik) gyártási helyét sejthetjük. Sokkal népesebb és változatosabb viszont az alaptípus inspirálta formák köre. Ezek legvirágzóbb ága a Hódoltságban erősen közkedvelt gömbös-rozettás típus. Ennek eddigi legsokszínűbb, legnépesebb leletegyüttese (10 példány) éppen Várad székesegyházának falai közt került elő, s így jogosan felvethető a város szerepe e típus gyártásában, sőt megformálásában is. A kerékforma virágalakzatba oldódott, az eredeti hengeres fejforma pedig már csak egy átmeneti alakban érhető tetten (2 példány). A típus kiforrott alakja a tulipán formájú fej lett (5 darab), mely számos további formai kísérletnek nyújtott alapot (3 korábban ismeretlen változat). 23
