Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)
Miklós GÁLOS: Eine Taufgarnitur von Hans Jakob II. Baur in Ungarn. Neuzuschreibung und Provenienz eines Augsburger Ensembles
róni keresztelőkészlet pontos datálását lehetővé tevő adománylevélnek különös jelentősége van a tárgyakon látható városjegy szempontjából, amely nem azonosítható a legfrissebb szakirodalomban közölt egyik városj eggyel sem. Míg a keresztelőtál adományozásától kezdve máig eredeti őrzési helyén található és a 19. század 80-as éveiig visszamenő, gazdag kutatástörténettel rendelkezik, a kanna egészen Szilágyi András kutatásaiig lényegében ismeretlen maradt. Nem állja meg azonban a helyét az a feltételezés, hogy a kanna csak a 20. század fordulóján került el Sopronból. A bécsi Altertumsverein 1886-os soproni látogatásának beszámolói egyértelművé teszik, hogy a kanna már akkor sem volt a soproni evangélikusok kincstárában. Rosenberg szerint a kanna szerepelt az 1884-es budapesti öt- vösmű-kiállításon, ennek ellenére nem található meg annak katalógusában. Az eddig fel nem oldott ellentmondásra a katalógus korabeli kritikai ismertetése szolgál magyarázattal, mely felhívja a figyelmet arra, hogy az ötvösmű-kiállítás tárgyainak mintegy felét a katalógus nem írta le, többek között mellőzve mindazon darabokat, amelyek már ekkor a Nemzeti Múzeum birtokában voltak. A Nemzeti Múzeum korábbi szerzeményei között keresve sikerült megtalálnunk az Iparművészeti Múzeum keresztelőkannáját a Jankovich Miklóstól 1836-ban vásárolt tárgyak között. A kanna egyértelműen azonosítható Jankovich Consignatio poculorum leltárkönyvének 166. tételével. Jankovich közli a tárgy súlyát is, amely pontosan megfelel a 18. századi soproni evangélikus leltárkönyvek kannára vonatkozó súlyadatának. A régi leltárkönyvek adatai egyben arra is felhívják a figyelmet, hogy a soproni keresztelőtál irodalomban idézett súlya egy Bünkerre visszamenő tévedés eredménye. A tál súlya valójában egy kilogrammal kevesebb az általa megadottnál. Az együttes jelenlegi összsúlya megfelel az 1676-os leltárkönyv adatainak, eloszlatva minden kétséget a két tárgy együvé tartozásának kérdésében. A keresztelőkanna a soproni leltárkönyvekben utoljára 1772-ben szerepel, a következő, 1789-es leltár már nem tünteti fel. Eladásának körülményei egyelőre ismeretlenek, de elidegenítése nem áll példa nélkül. Jankovich soproni kapcsolatai miatt egyértelmű, hogy a vásárlásra nem közvetlenül a soproni evangélikusoktól kerülhetett sor. Gálffy adománya a soproni evangélikus egyháztörténet nehéz éveinek tanúja. A gyülekezet két évvel korábban veszítette el középkori templomait, Gálffy maga is vallási menekült volt a városban. A katolikus vallá- sú, rendkívül toleráns Jankovich szerepe a kanna történetében a műtárgyegyüttes üzenetét gazdagítja - annak jelenlegi szétszakí- tottsága ellenére. 28
