Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)
Kornélia HAJTÓ: Zsolnay Pyrogranite: Tradition and Fact
ÉSZREVÉTELEK A ZSOLNAY GYÁR PYROGRÁNIT1 ELNEVEZÉSŰ TERMÉKÉVEL KAPCSOLATBAN ÖSSZEGZÉS A 19. század második felében fellendült az építészeti kerámia használata. A korábban kőből faragott épületdíszítményeket egyre gyakrabban váltották fel a terrakotta- (mázatlan, égetett agyag) elemek. A megfelelő kőanyag hiánya és a kőmegmunkálás magas ára könnyebben hozzáférhető, olcsóbb díszítési mód keresésére ösztönözte az építtetőket. A pécsi Zsolnay gyár foglalkozott épületdíszítő elemek gyártásával. Zsolnay Vilmos feltérképezte és kipróbálta a környék valamennyi agyaglelőhelyén bányászott nyersanyagot. Kísérleteinek egyik iránya az épületkerámia anyagának és minőségének fejlesztése volt, hogy az időjárásnak fokozottan ellenálló terméket sikerüljön létrehozni. A gyár az 1890-es években állt elő a kifejezetten kültéri burkolatok, díszelemek, műtárgyak anyagának szánt, pyrogránit fantázianévvel ellátott kerámiával. A különböző épületeken fellelhető, Zsolnay-pyrogránit elemek igen változatos megjelenést mutatnak. A szakiroda- lomban a következő meghatározás terjedt el: a pyrogránit olyan fagyálló kerámiatermék, mely rendkívül kemény (gyakran használják a „gránit keménységű” jelzőt is) és tűzálló agyagból készül, amelyhez samottot adagolnak, és 1200 fokon tö- mörre égetik. Megvizsgáltuk a különféle épületekről (Iparművészeti Múzeum, kőbányai Szent László-templom, Parlament, Divatcsarnok, Palace Hotel, Párizsi Udvar) begyűjtött elemek vízfelvételét és testsűrűségét. Kiderült, hogy ezen épületelemek porózus szövetű kerámiagyártmányok, melyek keménysége meg sem közelíti a magas tűzön tömörre égetett - pl. kőagyag - termékek vagy keramit burkolóelemek keménységét. A kerámiatechnológiai szakirodalomban sajnos régóta keverednek kifejezések bizonyos kerámiatermékekkel kapcsolatban. Porozitása alapján a cserép lehet tömörre égő vagy porózus szövetű. Az előbbire elterjedt megnevezések: kongó, keramit, kőanyag, kőagyag, kőcserép. A pyrogránitot már az 1890-es évektől a leggyakrabban ezek közé sorolták, holott annak cserepe porózus. A tévedés valószínűleg abban gyökerezik, hogy az időjárásnak fokozottan ellenálló termékről beszélünk, amit az anyag tömörségének tulajdonítottak. Az időjárásállóság azonban nincs fordított arányban a kerámiatermékek porozitásának mértékével. Ez egy gyakori tévedés, amelynek megcáfolásához elegendő a porózus anyagú tetőcserepekre gondolni. A pyrogránit meghatározásával kapcsolatban rendkívül sok ellentmondással találkozunk a szakiroda- lomban. A szálak kibogozása nem egyszerű, sajnos a források a hibás terminológiát is átveszik egymástól, a szakemberek nem következetesek az elnevezéseket illetően. Arra a kérdésre, hogy miért nem egyenletes a különböző épületekre gyártott pyrogránit elemek anyaga, a gyártástechnológiá139
