Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)

Ildikó PANDUR: A Wrought-Iron Exhibition Hall Gateway from 1883: A Contribution to the Architectural History of the Old Exhibition Hall and the Old Music Academy in Budapest

Uhl Sándor talán nem véletlenül tervezett kovácsoltvasból díszes kiállítási bejáratot. Általános érdeklődését e művesség iránt alátámaszthatja több fönnmaradt rajza, köztük saját terve, valamint az, hogy múzeumőrként Lorenz Gedon hagyatékának müncheni árverésén több, különböző korokból származó kovácsoltvas rácsot vásárolt meg az Iparművészeti Múzeum számára. Egy további konkrét esemény is befolyásolhatta azonban választását.

Munkába állásánál nem sokkal korábban, 1883 februárjában az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye egy kovácsoltvas munkával gazdagodott. A Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára ugyanis átengedett számára egy, a Nemzeti Múzeumnak felajánlott 1721. évi vas rácsművet. Hampel Józsefnek, az Erem- és Régiségtár őrének Ráth Györgyhöz írott leveléből pontosítható, hogy a vas ajándéktárgy „ajtó fölötti tympanonból való”.

Az Iparművészeti Múzeum kovácsoltvas gyűjteményében egyedül a most felbukkant tervről azonosítható, 18. századi munkaként beleltározott kapuoromzat viseli az 1721-es évszámot. Megfejteden és zavarba ejtő volt

ez egy, a felbukkant terv alapján Jungfer Gyulának tulajdonítható munkán. Az ajándékozással kapcsolatos adat azonban megengedi azt a technikai részletekkel is alátámasztható feltételezést, hogy a Nemzeti Múzeumból a gyűjteménybe kerülő 18. századi oromzatot Uhl Sándor a tervébe illesztette, és ennek alapján a historizáló munkák mestereként ismert Jungfer Gyula ezt a régi vasmunkát foglalta új keretbe.

A későbbi kiegészítés a virágcsokorral díszített középső kis fülke, illetve a két oldalsó váza a lecsüngő baldachinokkal. Rajtuk az említett évszámon kívül a „IIV” jelcsoport tűnik föl. Elképzelhető, hogy ez rontott római szám („VII”), és talán a kiállítási terem számára vonatkozik. (Ilyen tévesztésre a 20. század elejéről található példa az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.)

A historizmus időszakában - pl. ékszerek esetében - gyakran előfordult régi töredékek újrafelhasználása. Ennek a gyakorlatnak a kovácsoltvas művesség területén való ritka alkalmazását példázhatja ez a múzeumtörténeti szempontból is érdekes alkotás.

116