Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
In memoriam Mária Zlinszky-Sternegg
ez a támogatás mit jelentett, mi mindent jelentett akkoriban, az 1970-es, 80-as években, ezt ma már elképzelni is nehéz. Tény, hogy ennek köszönhetően kaptunk lehetőséget, esélyt arra, hogy idővel bebocsátást nyerjünk a szakma nemzetközi tudós köreibe. Ajtók, kapuk tárultak fel előttünk - a szó átvitt és konkrét értelmében is. És csekélyke eredményeinknek - már, ha voltak ilyenek - senki nem örült oly őszinte, önzetlen lelkesedéssel, mint ahogy ő. A lelkesedés, mondhatni, kölcsönös volt, s részünkről megkülönböztetett elismeréssel, nagyrabecsüléssel párosult. Örömmel vettük tudomásul a szakma hazai és külföldi művelőinek egyöntetű elismerését, amely Mária munkájának, teljesítményének szólt - hisz magunk is ezt vallottuk, így gondoltuk akkor, s persze azóta is. Ami kiállításrendezéseinek, bútor- és hangszertörténeti tanulmányainak hazai és külföldi visszhangját, „visszaigazolását” jelentette. E munkák elemző értékelésére itt nem térhetünk ki, még a puszta felsorolásukra sem. Mária érdemei a hosszú időn át általa gondozott - és szakértelmének köszönhetően nem csekély mértékben gyarapítón - múzeumi gyűjtemény feldolgozása, megismertetése terén elévülhetetlenek; ez, mondhatni: evidencia. Az azonban különös figyelmet és illő méltatást érdemel, hogy - ha a feladat, a felkérés úgy kívánta - készséggel és szívesen vállalkozott más területek, más témakörök tudományos feldolgozására is. A szentgotthárdi ciszterci apátság történetének és művészeti emlékeinek nagy ívű, elemző bemutatása éppoly alapvető, példa értékű és minden további kutatás számára nélkülözhetetlen, mint a debreceni asztalos-művesség 17-18. századi történetének tényekben és adatokban gazdag feltárása. Nem szólva azokról a kivételes igényességgel és felkészültséggel megírt szócikkekről a bútorművészet és a belsőépítészet témaköréből, amelyek a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon közelmúltban megjelent köteteiben olvashatók. Hogy a feleségként és családanyaként óhatatlanul rá háruló teendők és kötelmek mellett hogyan volt ideje, ereje, energiája minderre? A magyarázat, azt hiszem, egyszerű és könnyen felfogható. A rátermettség, az adottságok és képességek mellett végső soron abban a szilárd erkölcsi tartásban rejlik, amely megingathatatlan és kikezdhetetlen. Arról a példaértékű életvitelről van szó, amely a kiegyensúlyozottság, a harmónia légkörét teremti meg maga körül az otthon és a második otthon szűkebb és tágabb köreiben. És még valamit - ne féljünk kimondani -: a tevékeny, a másra figyelő, ha kell, önfeláldozó szeretet légkörét. Köszönjük az útmutatást, a példaadást Máriának, akinek a jelenléte és figyelme, biztatása és bátorítása sokunknak hiányozni fog. Szilágyi András 124
