Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
In memoriam Géza Fehérvári
published in Hungarian. In 1987, he became professor of Islamic art and archaeology at the University of London. In 1991, he retired and became professor emeritus. After this, his diplomatic career began. In 1992, he was appointed Ambassador of Hungary to Kuwait, the United Arab Emirates, Bahrain and Oman. In 1995, he returned to scholarly work as curator of the Tareq Rajab Museum in Kuwait and played an important role in spreading knowledge about Islamic art in Hungary. Not only did he teach several leading scholars of Islamic art history, but he maintained long-standing friendships with them. In Hungary, he was always glad to tell stories about his formative years spent at the Hopp Museum, where he had worked with the “great generation” of Hungarian scholars in oriental studies, including Ervin Bak- tay, whom he considered one of his masters. He participated with enthusiasm in the preparations of the exhibition dedicated to Persian art in the Qajar period, held at the Museum of Applied Arts in 2011. His long illness came on suddenly. I spoke with him for the last time during a period of recovery in St Emeric Hospital in Budapest. He was as open and witty as ever. With his death, we have lost a world famous expert on Islamic art. Béla Kelényi IN MEMÓRIÁM FEHÉRVÁRI GÉZA (EGER, 1926 - LONDON, 2012) Fehérvári Géza sokáig élő legenda volt számomra; tudtam, hogy fiatalon a Hopp Múzeumban dolgozott, tudtam, hogy 56-ban kellett elmennie, hogy az orientalisztika fellegvárában, a londoni Keleti és Afrikai Tudományok Intézetében (SOAS) tanít, és azt is tudtam, hogy időnként megtiszteli múzeumunkat becses ajándékaival. Amikor megismerkedtünk, többek között éppen egy 12. századi iráni kancsót hozott egykori munkahelyének, amellyel soha nem szűnt meg tartani a kapcsolatot. A világháború után a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez tartozó Keleti Intézetben kezdett török és arab nyelvet tanulni, Germanus Gyula tanítványaként. Az intézet bezárása után követte tanárát a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol arab és muzeológia szakosként folytatta tanulmányait. Arabot Czeglédy Károlytól, perzsát Telegdi Zsigmondtól, keleti művészettörténetet pedig Horváth Tibortól és Baktay Ervintől hallgatott, de a legnagyobb hatással „nagyapai” tanára, Germanus Gyula volt rá. Az egyetem elvégzése után Germanus segítségével 1952-ben kapott kinevezést a Hopp Múzeumba, hogy Diószeginé Egyed Edittel felmérje a közel-keleti műtárgyakat. 1955-ben részt vett a Közel- Kelet művészetét az Iparművészeti Múzeumban bemutató nagy kiállítás megrendezésében, majd át is helyezték az Iparművészeti Múzeumba. Mivel az 1956-os forradalom során a múzeum forradalmi bizottságának tagja 120
