Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
Hilda HORVÁTH: Le pavillon Bigot-Lavirotte. L’histoire de l’acquisition d’un objet d’art
A BIGOT-LAVIROTTE PAVILON EGY MŰTÁRGYVÁSÁRLÁS TÖRTÉNETE ÖSSZEGZÉS Az Iparművészeti Múzeum fénykorát vitathatatlanul a századfordulós évek jelentették, amikor az intézmény Európa élvonalába került. Első főigazgatója 1881-től 1896-ig, a múzeumépület felépítéséig Ráth György volt, aki megteremtette az intézmény szervezeti kereteit, önállóságát, míg utóda, Radisics Jenő kitűnő ízlésének köszönhetően számos elsőrangú műalkotással, történeti és kortárs, magyar és külföldi műtárggyal gyarapította a gyűjteményeket. Kutasi Radisics Jenő miniszteri tanácsos 1881-től dolgozott a múzeumban, 1896-tól 1917-ben bekövetkezett haláláig mint főigazgató. Szakmai felkészültségének, személyes elismertségének, nemzetközi tekintélyének és szervezőképességének köszönhetően jelentős kiállításokat rendezett, kitűnő kapcsolatokat ápolt külföldi és hazai műkereskedőkkel, műgyűjtőkkel. Jellegzetes magyar díszöltözékében egész Európát beutazta, ismerte a külföldi gyűjteményeket, múzeumokat, részt vett számos aukción, ahonnan kitűnő műalkotásokkal tért haza. Sokat tett az egyetemes és magyar történeti értékek gyarapításáért, és elévülhetetlen érdeme, hogy megalapozta a múzeum máig jelentős szecessziós műtárgy-gyűjteményét. Radisics Jenő az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol az art nouveau átütő sikert aratott, kiemelkedő kvalitású műtárgyegyüttest vásárolt. A műipari tárgyak vételére Wlassics Gyula kultuszminiszter mintegy 40 000 koronát biztosított. Radisics Jenő válogatta ki a tárgyakat: elsősorban francia, japán, illetve angol műalkotásokat szerzeményezett. A megvásárolt több mint száz műtárgy között a legdrágább Bigot és Lavirotte kerámiaépítménye volt. A vásárlás lebonyolításában, az ártárgyalások folyamatában részt vett a múzeum hivatalos franciaországiképviselője, Louis Delamarre- Didot, akivel Radisics Jenő másfél évtizedes kapcsolatot ápolt. Ö a múzeum jeles doná- tora volt, többek között az 1889-es párizsi világkiállításról vásárolt kortárs üveg- és kerámiatárgyakat a múzeum részére. Az 1900-as párizsi világkiállításon Alexandre Bigot (1862-1927) Grand Prix-t kapott, és a francia Becsületrendet is kiérdemelte installációjáért. Bigot nevét különleges technikával készített kerámiatárgyai, változatos építészeti elemei tettek ismertté. Számos kortárs építésszel dolgozott együtt, az installáció létrehozásában Jules Lavirotte (1864-1929) volt az alkotótársa, aki Bigot kiállítási pavilonjának összeállítását szervezte. Tevékenysége során Bigot kerámiacége oly szorosan működött együtt építészekkel, ahogyan Magyarországon ezt a Zsolnay gyár és az Iparművészeti Múzeum épületét tervező Lechner Ödön tette. Minden bizonnyal ez a hasonlóság ösztönözte Radisics Jenőt arra, hogy mindenképpen megszerezze a kerámiaépítményt a múzeum részére. A pavilon elszállítása a párizsi világkiállításról Budapestre komoly szervezést igé83
