Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
Balázs SEMSEY: Irreguläre Ornithologie. Angaben zur (Um)Gestaltung der Interpretation eines Motivs
SZABÁLYTALAN ORNITOLÓGIA ADALÉKOK EGY MOTÍVUM ÉRTELMEZÉSÉNEK (ÁT)ALAKULÁSÁHOZ ÖSSZEGZÉS Még 1902-ben, Delhaes István hagyatékából került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe egy délnémet területről származó faragott szán, amelynek karakteres orrdísze egy hízott libára emlékeztető, fura madár, amely hosszúkás nyakát meghajlítva, csőrével éppen a mellén megjelenő joviális emberi arc orrába csippent. Ez a főként német nyelvterületen közismert, Vogel Selbsterkenntnis néven emlegetett motívum - amely az önismeret fontosságára emlékeztet - a 17. században terjedt el, de gyökerei az antikvitásig nyúlnak vissza. A budapesti szánhoz hasonló faragvá- nyokat őriz még többek között a bécsi Österreichisches Museum für Volkskunde, az innsbrucki Tiroler Volkskunstmuseum, valamint a stuttgarti Württembergisches Landesmuseum is. Eredetileg e szánokat karneváli felvonulások alkalmával használták, amelyek célja az volt, hogy a maskarákba bújt diákok a nagyböjt közeledtével a nézőket a világi hívságokkal szembesítve az azokról való lemondásra biztassák. Az allegorikus ábrázolás tehát elsősorban morális útmutatásul szolgált. Az említett faragványokon kívül igen változatos azoknak az emlékeknek a sora, ahol a motívum felbukkan. Elterjedésében fontos szerepet játszottak azok a 17. század végén, illetve a 18. században készült augs- burgi metszetek, amelyeken az ábrázolás magyarázataként pár soros, rímekbe szedett jó tanácsok is olvashatók voltak. Emellett találkozhatunk még a madárral mennyezetstukkón, üvegre és fára festett képeken, majolikakorsón és faragott mézeskalácsformán is. Meglepő módon azonban a motívum legkorábbi ismert ábrázolása nem német nyelv- területen, hanem Szlovéniában, a martinjaki Szent Vitus-templom 1621-ben készült festett famennyezetének egyik kazettáján maradt fenn. A szlovéniai mennyezet, valamint az említett német és osztrák emlékek kapcsolata nem teljesen tisztázott. Valószínűnek tűnik, hogy az ábrázolásnak voltak eddig ismeretlen, még korábbi előképei is, amelyek a jelenleg ismert művek mintájául szolgálhattak. Művészettörténeti szempontból a Vogel Selbsterkenntnis-ábrázolások legjelentősebb - mind kvalitásait, mind a kompozíció összetettségét tekintve leginkább kiemelkedő - emléke a bajorországi Waldsassenben álló ciszterci apátság 1724 és 1727 között készült könyvtárának egyik fából faragott dísze. A körbefutó galériát tartó, Johann Kari Stilp által faragott tíz, közel életnagyságú konzolfigura egyike egy összekötözött kezű, papi talárt viselő, hosszú hajú alak, amelynek fején sapkaként trónol a kiterjesztett szárnyú madár, és a férfi orrába csíp. A könyvtár ikonográfiái programjáról nem maradt fenn egykorú írott forrás, így az allegorikus ábrázolások magyarázata régóta spekulációk tárgya, azok értelmezéseként számos, egymástól eltérő elmélet fogalmazódott meg. A tárgyalt motívum a magyarországi művészetben is több helyen felbukkan. Legko55
