Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja
fejlődése szempontjából nagy jelentőségű. Fontos tény, hogy nem a múzeumi világ belső ügyéről és érdekéről beszélünk, hanem annál sokkal többről, az ország alkotóerejének infrastruktúrájáról, az egész társadalom számára fontos kulturális és nem mellékesen gazdasági kérdésről. Szerencsés körülmény, hogy nem a semmiből kell az építkezést elkezdenünk. Az Iparművészeti Múzeum különböző gyűjteményeiben ugyanis jelentős meny- nyiségben vannak már beleltározott alkotások, elsősorban 20. századi magyar tervezők munkái, amelyek minden tekintetben a design kategóriájába sorolandók. A több ezer darabot számláló fém-, kerámia-, textiltárgy, bútor, terv és más dokumentum az alapja a leendő design gyűjteménynek és kiállításnak. (12. kép) Az is egészen biztosra vehető, hogy számos helyen, magántulajdonban és egykori termelővállalatok utódainál gazdag anyag lappang, amelyek feltárása és múzeumi gyűjteménybe emelése révén ezt a kezdeményt a következő években nagy intenzitással tudjuk továbbfejleszteni, és nem mellékesen számos esetben menteni tudjuk a köny- nyen veszendőbe menő anyagokat. A kutató- és gyűjtőmunka néhány éven belül megsokszorozhat j a a jelenlegi gyűj temény t, és valóban létrejön a magyar designtörténet és jelenkori designprodukció tartós és hatékony gyűjteményi, kutatási és reprezentációs bázisa. IV. Az építészeti megoldás A történelemben nincs örök visszatérés. Az inga nem leng vissza ugyanoda, még átmenetileg sem. John Lukacs A 2012 májusában megjelent nemzetközi pályázati kiírás programja az építészeket összetett feladat elé állította. Mindenekelőtt a pusztulásnak indult Lechner-palota építészeti értékeinek megmentésére és helyre- állítására kellett megoldásokat találniuk, de hasonlóan fontos elvárás volt a régi épületnek a mai múzeumi funkciókra való alkalmassá tétele is. Amint már 1897-ben helyesen érzékelték, az inkább önálló műalkotásnak, mint a kiállítások építészeti keretének épült ház finom belső átalakítások nélkül soha nem lesz alkalmas arra, hogy a közönség és a műalkotások közötti találkozást szolgálja, nem fogja tudni segíteni a kiállítások elmélyült tanulmányozását, nem lesz képes a látogatóknak azt a közérzetet biztosítani, ami a múzeumban eltöltött időt nemcsak hasznossá, hanem kellemessé és jó emlékűvé is teszi. A megnövekedett kiállítótér-igény és a design múzeum elgondolása volt az oka annak, hogy az 1896-ban félbehagyott hátsó sarok befejezése mellett döntöttünk. Ide, ebbe a szűk mellékutcára néző traktusba képzeltük el a korszerű üzemeltetés gépeit és szállítási végpontjait, a műtárgyszállítás terminálját, kezelőhelyiségeit és átmeneti raktárait, a műtárgy- raktárakat és azok közelében a gyűjtemények szakalkalmazottainak munkahelyeit. Ezzel a megoldással a Lechner-palotát minden kiszolgáló és hivatali tehertől, az 35
