Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
In memoriam Mária Zlinszky-Sternegg
research. Also exemplary is her detailed and well-documented overview of 17th- and 18th-century cabinet makers in Debrecen, not to mention her extraordinarily well crafted mini-essays on various subjects in the field of furniture history and interior design recently published in the Hungarian Lexicon of Cultural History. How did she have time and energy to do all this alongside her duties as a wife and mother? The explanation, I think, is simple and easy to grasp. It was not only her talent, abilities or capabilities, but her firm moral foundation, which was constant and unshakeable. She lived a model life, creating a spirit of harmony and balance both at home and at her second home (the workplace), and in narrower and wider circles. But there was more - and we should not shrink from stating it: she possessed the spirit of active, attentive and sometimes self-sacrificing love. We thank Mária for her guidance and example. Her presence and attention, her reassurance and encouragement will be missed by a great many of us. András Szilágyi IN MEMÓRIÁM ZLINSZKYNÉ STERNEGG MÁRIA (BUDAPEST, 1927 - BUDAPEST, 2013) Respektusa van. Nemcsak bizalmat és figyelmet kelt, de lelkes elismerést és tiszteletet is, amely mindenekelőtt a munkásságának, a művészettörténet avatott művelőjének szól. Zlinszky Jánosné Sternegg Máriának, aki új és fontos megállapításokkal gazdagította, bővítette a szakterületére vonatkozó ismereteket - legyen szó régi korok művészeiről, mestereiről és mecénásairól s az ő sokféle, tanulságos adatokkal dokumentált kapcsolataikról. Napjaink és a következő évtizedek művészettörténész kutatói bizonyára így fognak emlékezni Zlinszkyné Sternegg Máriára, sűrűn idézett tudós publikációk szerzőjére. Mi azonban, néhányan, akik hosszú éveken át kollégái lehettünk az Iparművészeti Múzeumban, mindezeken túl valami mást, jóval többet is megtapasztalhattunk. Az önzetlen, nagyvonalú segítőkészségnek, az előlegezett bizalomnak azt a példáját, amelyben senki más nem részesített bennünket - annak idején kezdő, tapasztalatlan muzeológusokat - úgy, oly mértékben, mint ő. Örömmel szívleltük meg tanácsait, amelyek „személyre szólóak” voltak, minthogy őszintén érdekelte őt, hogy munkatársait - így az akkori fiatalokat - mely szakmai kérdések foglalkoztatják. Különös adottsága, érzéke volt: tudta, hogy kollégái közül kinek miként és mivel segíthet. Sokunk érdekében tudta - magától értődő természetességgel - mozgósítani szerteágazó szakmai kapcsolatait. Ót idézve: „Forduljon bátran ehhez vagy ahhoz a kollégához (Drezdában vagy Prágában, Bécsben, Münchenben vagy Párizsban), ő lesz az, akivel az adott kérdésben érdemes konzultálnia. S ha levelet ír, nyugodtan hivatkozzon rám” - mondta sokszor. Hogy 123
