Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

Magdolna ZIMÁNYI (GYÖRGYI): The Hungarian Room Designed by Dénes Györgyi at the University of Pittsburgh

velandi konzul karolta fel az ügyet, ő azonban mindvégig lelkesen segítette a terem megvalósulását. A terem ügyét a kormányzat részéről a Klebeisberg Kunó miniszter és Kornis Gyula államtitkár által vezetett Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatta, amely mindig fontosnak tartotta a magyar kultúra külföldi megjelenítését. Györgyi Dénes levelezése szerint Klebelsberg miniszter 30 000 pengőt szándékozott erre a célra előirányozni, az időközben kitört gazdasági világválság azonban ezt a tervet elsöpörte. 1929 végén a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pályázatot írt ki öt meghívott építőművész számára, ennek eredményeként Györgyi Dénes és Bodon Károly pályaműveit küldte döntésre Pittsburgh-be. Bowman rektor Györgyi Dénes munkáját választotta ki megvalósításra. A minisztérium a két építésznek pályadíjat fizetett, a továbbiakban azonban nem tudta a terem megvalósulását anyagilag támogatni. Nagy Zsolt hivatkozott cikke szerint néhány közép-európai ország, Csehszlovákia, Magyarország és Románia kormányzata a nemzeti termekben a nemzeti identitás megjelenítéséfiek hatékony eszközét látta, és ennek megfelelően támogatta ügyüket. Úgy tűnik, hogy Magyarországon ez elsősorban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium részéről állt fenn Klebelsberg Kunó lemondásáig: maga Györgyi Dénes mindvégig nemzeti ügynek tekintette a terem megtervezését, amelyet áldozatok árán is teljesítenie kell. A magyar terem téglalap alakú, egy ablakfülkével, mintegy húsz hallgatót fogadhat be. Díszítése magyar népművészeti motívumokra épül. Alapgondolata a falburkolat és bútorzat nagyvonalú, de egyszerű kiképzésének és színes, dús ornamentikájú mennyezetének ellentéte. A terem falának dohánybarna tölgyfa burkolatába a terem egyik oldalán üveges szekrényt építettek be, alatta egy faragott díszítésű „tulipános ládá"-val. A terem hátsó falán beépített széksort, valamint a faragott tölgyfa tanári és vendégszékek ülését kék bőrrel vonták be. A székeket és a bejárati ajtót, a terem egyik leghatásosabb elemét faragott magyar népi motívumok, tulipán, gránátalmalevél, napraforgó és búzakoszorú díszíti. A mennyezet alatt körbefutó frízen a magyar himnusz első két versszaka olvasható magyarul. A kazettás mennyezet négyzeteibe világos piros alapszínre türkizkék, zöld és fehér népi motívumokat, madarakat, tulipánokat, napraforgókat festett Diósy Antal festőművész Budapesten, aki Györgyi Dénessel a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának megvalósításában is együtt dolgozott. A hátsó falra a kultúra fontos alakjait megjelenítő textilt vagy falfestményt terveztek, ez azonban nem valósult meg, végül csak egyszerű faburkolatot kapott. Maga Györgyi Dénes sohasem látta a megvalósult művet, nem jutott el Amerikába. Mintegy a hátsó fal elmaradt díszítésének pótlására a teremben 1956-ban a magyar mondavilág, történelem és művészet kiemelkedő alakjait (többek között Hunor és Magor, Szent István, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi, Munkácsy és Liszt Ferenc) ábrázoló, Lewis Diera által tervezett színes üvegablakokat készíttettek. A magyar terem történetével foglalkozó egyes pittsburgh-i publikációkban felbukkan az az állítás, hogy a Magyarországon elkészített faragványokat és mennyezeti kazettákat először egy barcelonai (sic!) kiállításra szállították, ám az Amerikába való továbbszállítás során az egész berendezés elveszett, és újra kellett előállítani, ezúttal Amerikában. Az „elveszett ládák" története 39