Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Lilla TOMPOS: „... Száztíz szál sinor húsz gombra."

Udvarhelyi Ferenc archivárius levele Sziber József udvarmesterhez Copia Bizodalmas Drága Jó Úr Hoff Mester Úr! Mindaz becsületet mind Hoff Mester Úr respectussát s kivált jó Lelki ismeretet előttem viselvén, én kifizettem vólna az őnek árrát. Ha Rumpolthgombkötő Úr is azokat maga előt viselve á Szerént készí­tette volna el az övet á mint én haujfer uramnak Keszenszki Uram általkiildött levelemben meg irtam s Szóval is meg izentem hogy nyolcz Szegletes Sinort ve­ressen /: mellyet ha szőni s nem veretni szoktak őkelmének nem az terminushoz hanem a Szokáshoz kellett vólna magát alkalmaztatni s akár verve, akár Szőve nyolcz Szegletes Sinort készíttetni:/Már pedig á Sinor négy szegletes nem á kívánt övnek, hanem ruhának való, mely Subs­tantialis hiba lévén én az övet kezemhez nem veßem, Sem az árát meg nem adom, ha törvényre kell á dolog másokis meg fogják tekinteni, mely hibás és roß munka melyről á czéh attestuma nem fog dicsire ­tet nyerni. Sajnállom Hoff Mester Úr meg indulását de Rumpolts Úr inkább tudga ki hátrálni azért csak kezéhez is ve­ge mert kordára ki vetni őklme sem kivánhattja tőllem. Ezzel magam ajánlá­sa mellet maradok Az Urnák kész köteles szolgája Károlly 6a 7 bris 1776 UD VARHELYI FERENC P.S. Mikor ha megírtam hogy nyolcz Szegletes Sinórbol csinállyák az Övet, még akkor idein vala s éppen nem későn az en kívánságom Sziber József udvarmester válasza Bizodalmas jó Akaró Archivárius Uram! Hozám folyamodot a Pesti Gomkötö az öv eránt előmben adta az Urnák Saját keze irását, melybül azt látom hogy az Urnák talán késün jutót eszébe á nyolcz szegletes Sinor. Drága Uram ime in Copia accluda Lo­in az Urnák maga irt szándékát és hogy azon szerént Légyen el készítve az öv bi­zonyságot tészen az Czéhnek adot Attesta­tuma, azért tsak tessék az övet meg tarta­ni és az árát tsak ugyan á zsidó által meg küldeni különben más utyán keressem. Az Urnák Igaz köteles szolgája Pest la 7bris 776 SZIBER JOSEF Az idézett sorokból nemcsak az archivárius rendkívüli precizitása tűnik ki, a korszak ár­szabásainak ismeretében az is nyilvánvalóvá válik, hogy a lehető legdrágább övet rendel­te magának. A karmazsinszín kissé kékes ár­nyalatú vörösét a középkorban kermeszből (coccus ilicis) állították elő, majd Amerika felfedezését követően a Mexikóban, Közép­és Dél-Amerikában honos tetűfajta, a kose­nd (Dactylopius Coccus cacti) szolgáltatta az alapanyagot az új színezékhez. A vörös ad­dig is a magyarországi elitnek kijáró drága színezék volt, az árban való megkülönbözte­tése az árszabások szerint még a 18. század végén is megmaradt: Ha pedig Karmasin Se­lyemből lészen a Munka Annyival drágább lesz Mennyivel a Karmasin Selyem masoknak drágább lesz. 2 0 A festett, sodrott selyemből, többnyire kör keresztmetszetű, azaz göm­bölyű zsinórból kötöttek öveket, a négyszeg­letes az archivárius megjegyzése szerint 117

Next

/
Thumbnails
Contents