Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Márta KOVALOVSZKY: Unfinished Process

NYITOTT FOLYAMAT ÖSSZEGZÉS A modern magyar textil „aranykora" mindössze néhány esztendeig tartott (1968— 1975/76), de ez a rövid idő fontos műfaji változásokat hozott. Ezeknek kezdetét jótékonyan segítette az 1968-as ősz (Prága, Párizs) szellemi-kulturális-művészeti atmoszférája, ugyanakkor nem voltak függetlenek a más műfajokban - film, zene - megjelenő áramlatoktól. Az „aranykor" véget ért ugyan, de benne megtörtént a műfajhatárok feloldódása és a textil önállósulása. A textil alapvető funkciója változott meg, amikor alkalmazott, iparművészeti műfajból független, önállóan gondolkodó és a képzőművészettel egyenrangú kifejezési tartománnyá lett. A hetvenes évtized kiszélesítette ezt a folyamatot. Egyfelől a „nagy generáció" néhány tagja (Solti Gizi, Polgár Rózsa) a következő nemzedék alkotóival (Nagy Judit, Péreli Zsuzsa) együtt tovább folytatta a textil sok évszázados szövési tradícióját, nem egyszer megújítva azt. Másfelől ezzel párhuzamosan - és ugyancsak a „nagyok" kezdeményezésére - számos olyan törekvés jelent meg a textilkompozíciókban, amely az évtized végére az egész műfaj karakterét átalakította. Közülük tanulmányunk részletesen a három legíontosabbal foglalkozik, ezek: a textil plasztikai értékeinek felfedezése, a textilszobor (Balázs Irén, Szabó Mariann), a strukturális és szeriális törekvések (Attalai Gábor, Droppa Judit, Hübner Aranka, Szilvitzky Margit) és végül a konceptuális textil megszületése (Attalai Gábor, Szenes Zsuzsa). Valamennyinek létrejötte a „régiek" bátorságának köszönhető, de a fiatalok keze nyomán terjedt sokféle irányba, és formálta az évtized összképét. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve jelentek meg a magyar textilesek a nemzetközi színtéren (Lausanne, Lódz), s ugyancsak ekkor kezdődött meg a műfaj intézményesülése is (a Fal-és Tértextil Biennálékat a szombathelyi múzeum 1970-től rendezi, a velemi kísérleti alkotóműhelyt 1975ben alapították). A modern magyar textil második generációja elődeinek eredményeire támaszkodva gazdagította a műfajt, új meg új lehetőségekkel tágítva annak határait. A lendület azonban az évtized végére lankadt, a textil elveszítette fontosságát, és az új festészet hullámainak ereje hosszú időre a háttérbe szorította. 164