Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Ildikó PANDUR: Variations on a Sculpture. Questions and Answers Concerning the 'Ironworker' Sculpture Formerly in the Jungfer Collection

zat fából készülhetett, ez is arra utal, hogy a domborított szobrot állíthatták ki rajta technikai bravúr-munkaként, noha a beszámolók bronzként emlegetik. „A Margó által mintázott „Munkás", melyet Steiner Ármin és Ferenc cég vitt ki bronzban, szép példánya a magyar plasztikai művészetnek."

1 Az 1904. évi St. Louis-i világkiállításon már bizonyosan a domborított változat szerepelt. A pavilont itt is Horti tervezte, aki így írt erről: „A terem közepén Margó Ede „Munka" című alakját helyeztem el, melyet Steiner Ármin és Ferenc domborítottak ki rézben."' A fenti beszámolók mind a mintázó, mind a kivitelező személyének kilétét új megvilágításba helyezik. Előbbiként ez idáig Stróbl Alajost nevezte meg a szakirodalom. A megformálás módja mellett az ábrázolás témája is alátámasztotta Stróbl szerzőségét, aki ugyan nem lett szakképzett lakatos, ám a liptóújvári gyárban nevelkedett, és egy évig mintázóként dolgozott egy sziléziai vashámorban, közvetlen élményeket szerezve a vasmunkások életéről. Margó (Morgenstern) Ede (1872-1946) az 1893/94 és 1896/97 közti tanévekben látogatta Stróbl Alajos szobrász-mesteriskoláját. Az idézeteken túl az ő szerzőségét támasztja alá az a fotó is, mely a Stróbl-tanítványok munkái közt mutatja be a Vasmunkást a millenniumi kiállítás oktatási csoportjában. Margó Edétől nem állt távol a munkástematika, a vasmunkások alakját több ízben is megmintázta. Az 1900. évi párizsi világkiállításon a bányászati és kohászati csoport magyar osztálya számára két nagyobb szoborcsoportot készített: az egyik a bányászatot illusztrálta, az ismertebbé váló másik a „Martin-acél" címet viselte. A téma később is megfogalmazódott műveiben, pl. az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank díszudvarának domborművű figurái közt. A vasmunkás-alak tágabb összefüggésben a tevékeny ember, az alkotó munka allegóriája, ilyen értelmezésében kerülhetett több világ- és nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának is központi előterébe. A domborított Vasmunkás-szobrot kivitelező Steiner-cég - Steiner Ármin és Ferenc udvari ércárugyára - már a millenniumi kiállítás alkalmával is a fémből kikalapált szobrokat emelte ki specialitásaként. A rézdomborítás monumentális méretekben történő alkalmazásában való jártasságukat 1900 fordulóján az Igazságügyi Palota homlokzati szoborcsoportjával bizonyították. Budapesten ez az egyik legmonumentálisabb domborított réz épületplasztika. A géniusz hajtotta trigát Senyéi Károly mintázta, és „vörösrézlemezekből domborította ki, erős vasszerkezetre szerelve föl azt. Ez utóbbi munkát a Steiner testvérek budapesti gyárában végezték, még pedig nálunk egészen új technika szerint.'" Talán ettől kezdve tekinthették a monumentális plasztika műfajában is igazi specialistának a Steiner Ármin-céget. Ebben az időszakban a királyi vár Hauszmann-féle átalakításakor is szerephez jutottak domborított rézből készült munkáikkal. Igen népszerűvé vált az ifj. Vastagh György mintája nyomán készült nagyméretű csikós-szobor, melyet az 1900. évi párizsi világkiállításra kiszállítását megelőzően fölállítottak az Iparművészeti Múzeum előtt, és az idelátogató Ferenc Józsefnek Steiner Ármin és Ferenc magyarázta el készítésének technikáját. A Zeneakadémia homlokzatán álló két hatalmas Géniusz-figura Maróti Géza mintája nyomán készült el rézbádogból a Steiner-féle ércárugyárban. Szerepelt az Iparművészeti Múzeum 1905. évi karácsonyi kiállításán, egy bronz példánya pedig 1906-ban a milánói világkiállítás magyar csoportjának előterében lett felállítva. A. Steiner-céggel közös kivitelezésben - ugyancsak Maróti tervei szerint - készítette el 1909-ben domborí-