Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Hilda HORVÁTH: Französisches Luxusparfüm - in einer einstigen Budapester Wohnung
A Roger et Gáliét cégtől egyszerre három parfümcsomagolás került a múzeumba, melyek közül két dobozhoz és üvegcséhez hasonló darabokat többször publikáltak a különféle kiadványokban. A cég egyik jellegzetes produktuma a „Vera Violetta”. Az exkluzív női parfümök esetében a virágillatok mindig fontos szerepet játszottak. A természetes ibolyaillat, majd az ibolyát idéző szintetikus illatkompozíciók többféle variációban, számos cégnél megjelentek, a Roget et Gáliét cégnél is többféle formában; a Vera Violetta márkanév első ízben 1892-ben. A másik csomagoláson a „Chypre” felirat olvasható. Vélhetően az illatszergyártás múltjára utal, Ciprus szigetére, ahol az erős illatú virágokat már igen korán felhasználták illatszerek készítésére. A maga nemében a csomagolások közül páratlan a zsebkendő illatosítására szolgáló három parfümös üvegcsét tartalmazó doboz. A Roger et Gáliét egyaránt figyelmet fordított a finom parfümök s egyéb piperecikkek minőségére és kiszerelésére, s a csomagolások megtervezése, igényessége mind a mai napig a cég változatlan alapelve. Mindegyik bemutatott parfümcsomagolás - luxuscsomagolás, mely azonban már egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé. Az Osztrák-Magyar Monarchia nagymérvű gazdasági fejlődése magával hozta a középrétegek megerősödését. Talán Budapesten, talán utazásai során vásárolta meg a francia parfümöket dr. Janny Gyula professzor felesége részére. Ezek a darabok már eredeti tulajdonosuknál is tulajdonképpen „múzeumi tárgyak” voltak. Minden esetben bontadanok az üvegcsék, sőt egy esetben maga a doboz is. Senki sem szagolta meg e finom párlatokat, s nem merült el az illatok varázslatos, mágikus világába - talán éppen polgári józanság volt a visszatartó erő. Dominált a formák és a színek szerepe; a parfümök színe, a nap aranyszínében ragyogva, s a dobozok többnyire mélytüzű koloritja. A kristályosán átlátszó üvegek a tisztaságot, a szépséget sugallják. Maguk a dobozokat borító papírok többnyire nemesebb anyagokat imitálnak, bőrt, selymet, s finom tapintásuk nyomán szintén egy másik világot, egy imaginárius világ szépségét, tökéletességét sugallják. S maga a vizuális összkép, ahogy a mértani pontossággal kiválóan megtervezett csomagolások, feliratok s üvegcsék egymásra találnak, ismét újabb élményt nyújt. Tehát több érzéket (szaglás, tapintás, látás) megérintenek e luxuscsomagolások, noha a szaglás, épp ami a parfüm esetében az elsődleges, ebben az esetben teljesen mellőzve volt. Ám összhatásukban kell szemlélni e termékeket, hiszen „Még a legjobb parfüm is csupán kellemes illatú folyadék maradna, ha az illatszeripar alkotóművészei nem hoznák mozgásba körülöttük az emberi lélekben rejtőző mitologikus erőket.” 88
