Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Zlinszky Jánosné Sternegg Mária nyolcvanadik születésnapjára Nagy hírű, eminens szakemberekből álló tudós társaság gyűlt össze az Iparművészeti Múzeum főigazgatói irodájában 1972. október 20-án. Tagjai - Európa nagy múltú, tekintélyes múzeumainak vezetői és képviselői - résztvevői voltak annak a három napos rendezvénysorozatnak, amellyel a budapesti Iparművészeti Múzeum ünnepelte alapításának századik évfordulóját. Ennek során a vendégeknek alkalmuk nyílt arra, hogy a kiállítások mellett a gyűjtemények megannyi jeles darabját megcsodálják. Továbbá arra is, hogy képet kapjanak az itt dolgozó munkatársak felkészültségéről és szakmai teljesítményéről. A meghívott illusztris vendégek - soraikban többek között olyan személyiségek, mint Abraham Den Blaauwen (Rijksmuseum, Amsterdam), Joachim Menzhausen (Grünes Gewölbe, Dresden), Pierre Verlet (Louvre, Paris) és Hans Robert Weihrauch (Bayerisches Nationalmuseum, München) - nevében és képviseletében a „korelnök”, a bécsi Museum für Angewandte Kunst immár legendás főigazgatója, Wilhelm Mrazek professzor kért szót. Köszönetét és elismerését fejezte ki a példamutató módon megszervezett programsorozatért, a számukra is felettébb hasznos szakmai konzultációkért. A köszönet és elismerés a múzeum szakmai „stábjának” s az azt irányító főigazgatónak, Radocsay Dénesnek szólt; kiváltképp és elsősorban pedig a rendezvény előkészítésében, megszervezésében, a szakmai kapcsolatok kialakításában és ápolásában meghatározó szerepet vállalt tudományos titkárnak, Zlinszkyné Stemegg Máriának. Az azóta eltelt harmincöt év az Ünnepelt számára számos szakmai elismerést hozott, ám hasonló, kivételes és kitüntetett pillanatokban nemigen bővelkedett. Nem nyilvános, látványos, nagy visszhangot keltő események, inkább esetenkénti személyes megnyilvánulások voltak azok, amelyek során kolléganőnk az őt megillető, a munkásságát övező respektust és szeretetet megtapasztalhatta. Most azonban, e jeles dátum alkalmával mi - egykori munkatársai, valamint tisztelői és kollégái, akik tudós érdemeit szem előtt tartva nyomdokaiba lépni igyekszünk - elérkezettnek látjuk az időt, hogy lelkes nagyrabecsülésünknek kézzel fogható tanújelét adjuk. Ezúttal elokvens dikció helyett más, mondhatni, hagyományos módon köszöntjük őt; olyan írásokkal, amelyekről - bár aligha állítható, hogy maradandó értékűek - úgy véljük, méltók lehetnek az ünnepelt, Zlinszkyné Sternegg Mária kitüntető figyelmére. Valljuk ugyanis, hogy kolléganőnknek, akit harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog embernek ismerünk, „barátai vannak, akikre talán szüksége is van, hogy munkáik erényeiben, ha vannak ilyenek, örömét lelje” - Félix habét et indiget amicis, ut delectetur in virtutis operationibus amicorum. 7
