Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Éva CSENKI: Uber die Einbände der Batthyány-Bibhothek im Budapester Kunstgewerbemuseum
leginkább barna színben, az első és hátsó táblán rendszerint díszítetlenül, gerincükön dúsan aranyozva. Az aranyozó bélyegzők megválasztása és alkalmazása adja a kötés stílusát és egyedi voltát. A 18. századra széles körben elterjedt török eredetű márványozást a borítóbőrök, sőt a könyv metszésének festésére is alkalmazták. A bőr márványozását a felület ökörepével, festékkel történő erezetes megbontásával érték el. A gerincet kiemelkedő, ün. „valódi” bordák osztják mezőkre, a bordaéleken aranyozott fiiétával. A bordaközöket bélyegzőkkel kialakított díszítmények töltik ki. A cím és a kötetszám sokszor külön mezőben jelenik meg, eltérő színű papírcímkén, aranyozva vagy festékkel nyomva. Nem ritka a táblák élein végigfutó, vagy az ún. beütéseket kiemelő arany filétasor. Az egészbőrös díszkötések anyaga szaty- tyáncserzésű finom borjú- (ún. maroquin), vagy kecskebőr, rendszerint világos aranybarna vagy gyönyörű piros színben. Ezeknek elő- és háttábláját díszítheti aranyozott névbetű vagy évszám, super ex libris, vakon vagy arannyal nyomott, jelmondattal ellátott címer. Ezt tekinthetjük a táblabelsőn elhelyezett ex libris ősének. A táblákon megjelenő aranyozott filéta-keretet és a középmezőt a sarkokból induló, virágban végződő hajlított inda alkotja. A 18. században oly kedvelt csipke a kötéseken is előfordul - francia hatásra - finom aranyozott keretdísz formájában. Nemcsak díszesen aranyozott kötések készültek a könyvtár számára. Előfordul néhány olyan fűzött kötet is, mely a nyomdából került ki a könyvtestre ragasztott papír borítóban. Ez rendszerint maradék márvány- vagy kék merített papír. Nyilván kevésbé értékesnek bizonyultak, később sem kaptak végleges borítót, még csak körül sem vágták őket. Jelezhetik azonban azt is, hogy a könyvtár fejlődése már nem tudott lépést tartani a könyvek köttetésével. A mesterségbeli tudását megmutatni kívánó könyvkötő a könyvtest metszésének díszítésére számos eljárást dolgozott ki: spriccelt és keményítős festéssel, márványozással dolgozott, leggyakoribbak azonban az egyszínű, piros metszések. A díszkötések metszése aranyozott, esetleg poncolt is, vagy mindezeknek a módszereknek kombinációjával készült. Ami a fűzés technikáját illeti, a könyvek nagyobb része természetesen valódi bordára fűzött, de azt, hogy ez-e az első kötésük, vagy újrafűzött könyvelőről van szó, csak szétszedés után lehetne megállapítani. A könyvek többsége, vagy inkább az a része, mely megmenekült a háborús pusztítástól, ugyanolyan állapotban van, mint Batthyány Károly korában lehetett. Az elvégzett, minden darabra kiterjedő állomány- védelem sem igényelt a likkerezésen túl egyebet. A kötetek nem vízfoltosak, nem fertőzöttek, nem penészesek. Az is látszik, hogy többségüket viszonylag keveset forgatták. Néhány militária-tárgyú könyv kivételével a lapozást jelző ujjfoltok sem fedezhetők fel. Ilyenek alkotják az állomány nagyobb részét. Az elmúlt évszázadok azonban nyomot hagytak a könyveken: leszakadt oromszegély, sérült gerinc, vagy gerincen is, sarkokon is, táblán is sérült kötés, végül a többszöri nyitogatástól (vagy kifordítva heverő!) megtört gerincű könyv jelzi a megélt viszontagságokat. Annak is van jele, hogy egy korábbi kötés lapjait javítgatták, címlapját kezdetlegesen kiegészítették. Egykori féregrágás nyomaival is találkozunk egyes borítóbőrökön. A könyvtárat ért károk között egyes könyvek végérvényes elkallódását is említenünk kell: a Batthyányak korában készült listákat összehasonlítva az állománnyal folytonossá67
