Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Hedvig SZABOLCSI: Zeichnungsvorlagen für Möbel mit Hirschgeweih von Joseph Franz Danhauser zur einstigen Einrichtung des Jagdschlosses in Lovasberény
AGANCSOS BÚTOROK A BÉCSI DANHAUSER MANUFAKTÚRÁBÓL A LOVASBERÉNYI VADÁSZKASTÉLY EGYKORI BERENDEZÉSÉHEZ ÖSSZEGZÉS A neves bécsi asztalosmester és bútorgyáros, Joseph Danhauser mintegy két és félezer lapot tartalmazó bútorrajz-gyűjteményét a bécsi Museum fúr Angewandte Kunst könyvtára őrzi. E gyűjtemény sajátos, különálló egységét képezi az a néhány ceruzarajz - eredeti számozás nélkül -, amelyek papírborítóján az alábbi, egykorú kurzívbetűs felirat olvasható: Lovas’berengi. A négy rajzon két különböző kanapé, egy támlásszék és egy háromlábú kerek asztal látható. A rajzok különössége, hogy a bútorok tartóelemei agancsból valók, az ülések, támlák bevonata állatbőrre utalnak, és egyéb vadászkellékek, hosszú csövű vadászpuskák, karfákat képező vadászkürtök és mono- gramos vadásztarisznyák, az egyik kanapé két mellső sarkán kifelé néző agancsos szarvasfejek valamint a kanapét leterítő medvebőr jelzik, hogy egy vadászat célját szolgáló épület berendezéséhez tervezték őket. A három vadásztarisznyán olvasható C.A. monogram és az elírt Lovas’Berengi’ helységnév világosan utal a megrendelőre. Ezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tervrajzok Lovasberény 19. század eleji ura, Cziráki Antal Mózes számára készültek. Bonyolultabb feladat annak tisztázása, hogy a rajzok alapján a bútorok kivitelre kerültek-e, és ha igen, hol állhatták. A Székesfehérvár közelében álló, többször átalakított földszintes lovasberényi kastélyt Cziráki Antal Mózes gróf, korának egyik legműveltebb magyar arisztokratája klasszicista stílusú, díszes portikusszal kiemelt emeletes szárnnyal bővíttette, ami által az épület jelentős klasszicista kastéllyá vált. A vadászkastély berendezéséről egyetlen forrásunk emlékezik meg igen szűkszavúan, de szövegéből következtethetően. Ez pedig Házy Alajosnak a Czi- ráky családra vonatkozó visszaemlékezésének kézirata, amelyben az alábbi közlés olvasható: Cziráky Antal Mózes...,, 1839-ben... építtette a lovasberényi erdei vadász kör kastélyt, melynek egyik termében levő bútorzat szarvas, dám és őz szarvaikból van összeállítva, a nagy termet pedig erdőben lőtt szarvasok agancsai díszítik”. Ebből tudjuk, hogy minden bizonnyal elkészültek és a lovasberényi vadászkastély egyik termében álltak a Dan- hauser-rajzokon látható bútorok kivitelezett példányai. A bútorokról többet nem sikerült megtudni. Emlékezők szerint a második világháború előtt még voltak ilyen bútorok, de mára már nem maradt nyomuk. Felkutatásuk aligha lehetséges, minthogy az egykori vadászkastélyt egy részleges tűzeset után 1966 táján lebontották, és attól 20-30 méterre egy új vadászlakot emeltek. A bútoroknak nem maradt nyoma. A vadászlakok saját vadásztrófeákból készült berendezési tárgyai, bútorai meglehetős történeti múltra nyúlnak vissza. A szarv és az agancs felhasználásának legkorábbi példái világítótestek voltak; nevezetesen úgynevezett Kronleucbterek, ha kerek korong alakúak, vagy Leucbterweibchenek, ha egy-egy nőalakból vagy sellőből, néha sárkányból nőttek ki az agancsok, amelyek a gyertyákat tartották. Legkorábbi ismert példái Erfurtból 32
