Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 22. (Budapest, 2003)

Piroska ÁCS: Géza Maróti's Series of Drawings for a Planned Head Office of the National Association of Applied Arts in Hungary

mexikóvárosi Teatro Nációnál belső elrendezésének és dekorációjának tervezésére (1908-21). A karácsonyi kiállítások sorozata 1912-ben amúgy is megszakadt. „Az Iparművészeti Múzeum féltette pótolhatatlan műkincseit, és ezért többé nem engedte meg a gyúlékony anyagokból készült ideiglenes szobafülkéknek beépítését." Az első világháború éveiben fel sem merülhetett a kiállítások ügye, a Tanácsköztársaság idején már az egyesület puszta léte került veszélybe. A teljes feloszlatásra a viharos gyorsasággal változó történelmi események miatt végül nem került sor, bár a kommünrendszer bukása után a gyülekezési jog korlátozása továbbra is bénítólag hatott a Társulat működésére. A vezetőség a mostoha körülmények ellenére mindent megtett az ellehetetlenült iparművészeti termelés újraindításának előkészítésére. A belső átalakulás, az új alapszabály kidolgozása mellett a legfontosabbnak az iparművészeti termelést szolgáló állandó bemutató és eladási tér megszerzését tartották. A Társulat igazgatósága 1920-ban elérkezettnek látta az időt egy nagyszabású lakásművészeti tárlat megrendezésére, melynek helyszínéül a Margitszigeti kaszinó épületét szemelték ki. A kútba esett próbálkozás után a választmány 1920. október 11-i ülésén jegyzőkönyvbe foglalta, hogy az állandó kiállítási helyiség létesítése égetőbb, mint valaha. A választmány egyúttal különbizottság megalakításáról döntött, s az igazgatóságot felhatalmazta a szükséges intézkedések meghozatalára. Ugyanekkor a Faragó Ödön lemondásával megüresedett igazgatósági tagsági helyre egyhangúlag Maróti Gézát választották meg, aki ezt a tisztséget el is fogadta. 1921-ben a Társulat elnöksége beadvánnyal fordult a székesfőváros tanácsához, melyben építési engedélyt kért egy - közterületen építendő - állandó kiállítási csarnokra. Az e beadvány mellékletét képező tervsorozatot az Iparművészeti Múzeum Adattára őrzi. A nyolc - kartonra kasírozott, papírra készült - ceruzarajzot Maróti Géza jegyzi. Az 1:100 léptékű vázlatokon az Országos Magyar Iparművészeti Társulat pecsétje, iktatószáma (823./1920.), valamint Györgyi Kálmánnak, az egyesület igazgatójának és Alpár Ignác elnöknek aláírásai szerepelnek. A sorozat a felirat szerint 1920. novemberében készült. Maróti az épületet a VI. kerületbe, a Mozsár utca - Gyár utca (ma Jókai utca) Andrássy út által határolt kis térre tervezte. (1. kép) Az épület timpanonos főhomlokzata (2. kép) és oldalhomlokzata (3. kép) letisztult, klasszicista jellegű; mindegyiket kannelúrázott oszlopok díszítik. A hosszmetszet (4. kép) alacsony-, és magasföldszinttel is bíró, kétemeletes székházat mutat, melynek két hangsúlyos, kupolával záródó csomópontja is van. A kisebbik a magasföldszinti vestibule felett elhelyezkedő I. emeleti tanácsterem vonalának folytatásába eső II. emeleti oktogon teremre borul. A nagyobbik, boltozatos tetővel fedett függőleges térsor az épület apszissal záródó végében található. Itt az alacsonyföldszintre kiállítási helyiséget, a magasföldszintre és az I. emeletre az egyházi művészet bemutatására alkalmas tereket, míg a II. emeletre impozáns, körbejárható lelátót tervezett a művész. Az épület elrendezése mindenben messzemenően figyelembe vette a Társulat igényeit. Az alacsonyföldszintre (5. kép) kerültek az ún. kiszolgáló helyiségek, meg az iparművészek klubhelyiségei a kapcsolódó ruhatárral. A magasföldszinti előcsarnokban a pénztár és a látogatókat kiszolgáló ruhatár mellett az emeletre vezető lépcsők kaptak helyet, illetve ide került két iroda is. Maga a vestibule háromhajós, három-három oszloppal tagolt kiállítási térbe vezet, ami elsősorban a lakásművészeti enteriőrök bemutatására volt kigondolva, s a már említett egyházművészeti kiállításba torkollik - ez utóbbi középső ívében újabb lépcsőházzal.(6. kép) Az első emelet (7. kép) a kiállítási terek tekintetében a magasföldszintet ismétli, míg a magasföldszinti előcsarnok felett itt a már említett nagyméretű tanácsterem és újabb irodák helyezkednek el. AII. emeleten (8. kép) van a legtöbb fényt kapó felülvilágítós kiállítási tér, míg az ugyanilyen megoldású hármasívű apszis pusztán a látványosságot szolgálja. Végül a már szintén említett oktogon terem mellé egy nagyméretű iroda és a gyűjteményi tervek archívuma került.