Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 22. (Budapest, 2003)

András SZILÁGYI: Deux médailles commémoratives des années vingt du 19eme siecle. Remarques sur les compositions exécutées par Jean-Jacques Barre d'apres les esquisses de Louis Lafitte

KÉT FRANCIA EMLÉKÉREM A 19. SZÁZAD HARMADIK ÉVTIZEDÉBŐL ÖSSZEGZÉS Az Iparművészeti Múzeum egy, a közelmúltban megrendezett kiállításán - Ékszerek, érmek, rendjelek. Válogatás az Esterházy-gyűjteményből. 1994. - meglehetős figyelmet keltett a látogatók körében a bemutatott emlékérmek egyike. Jacques Edouard Gatteaux és Jean Jacques Barre művének szűkszavú tárgyfelirata csak röviden utalt arra, amit a kiállítás katalógusa bővebben is kifejtett, hogy a darab nem a koronázási érmek (egyébként igen gyakori) típusába, hanem az úgynevezett emlékérmek kategóriájába tartozik. A műtárgy ugyanis nem a hátoldalon ábrázolt esemény - X. Károly francia király koronázása - alkalmával, hanem az azt kövező évben, 1826-ban készült; ily módon utólag idézi fel azt a történelmi jelentőségű eseménysort, amelyre a reimsi katedrális szentélyében került sor, 1825. május 29-én. A megjelenítés módja részint hasonlít a koronázási szertartás egykorú ábrázolásaihoz, részint azonban határozottan el is tér azoktól. Hasonlít annyiban, hogy a «foszereplok» - a térdelő király és De Latil kardinális, Reims érseke - mellett (jobboldalt) helyet kaptak mindazok, akiknek a jelenléte a történeti hitelesség szempontjából elengedhetetlen. Az eltérés akkor válik feltűnővé, ha az éremkép baloldali figuráit közelebbről szemügyre vesszük. Itt ugyanis, rendhagyó módon, azok a főrangú külföldi követek szerepelnek, akik Európa négy nagyhatalmát, illetve azok uralkodóját képviselik. Kiválasztásukban talán kevésbé, ám csoportosításukban, a megjelenítés módjában vélhetően jól érvényesül egyfajta határozott politikai üzenet, éspedig az érem megrendelője, azaz a királyi udvar részéről. Az elhelyezés, a beállítás révén az a két személyiség kap itt megkülönböztetetten hangsúlyos szerepet, aki Londont, illetve Bécset képviseli; a Berlinből, illetve Szentpétervárról érkezett diplomaták - hozzájuk képest - kevésbé súlyos mellékszereplőknek tűnnek. E megoldás, végső soron, összefüggésben áll az újonnan trónra lépett Bourbon uralkodó, X. Károly udvarának külpolitikai orientációjával. Az emlékérem magyarországi példányának eredeti tulajdonosa nem más, mint a hátoldalon - a koronázási jelenet szereplőiként - megjelenített illusztris személyiségek egyike, Esterházy Pál Antal herceg (1786-1866). Erről tanúskodik az érem palástján (peremén) olvasható vésett felirat, amely egyszersmind az ajándékozás tényéről és körülményeiről is hírt ad : «Le roi à s(on) E(xcellence) M(onseigneur) le Prince Esterházy ambassadeur extraordinaire d'Autriche». A darab az Esterházy hercegek fraknói kincstárából származik. 1919-től, jó negyven éven át az Iparművészeti Múzeum őrizte, 1962 óta a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található. A bemutatásra került másik emlékérem esetében, az előoldal kompozíciójának megformálásánál ugyancsak érvényesültek bizonyos politikai - ezúttal inkább belpolitikai - szempontok és megfontolások. Igaz, a megrendelés és a megformálásra vonatkozó, bizonyára részletes és akkurátus előírások ezúttal nem az udvar belső köreiből, hanem máshonnan érkeztek; ám nagyonis összhangban voltak a «közelmult» történéseinek azzal a megítélésével, melyet a Restauráció korának hivatalos «ideologiaja» hangoztatott és hirdetett. Ez nem véletlen, sőt, könnyen érthető. Az emlékérmet azzal a céllal bocsátották ki és hozták forgalomba, hogy a várható bevétel hozzájáruljon egy nagyszabású kiadói és üzleti vállalkozás sikeréhez. E vállalkozás, mely az udvar hathatós támogatását élvezte, egy tudományos igényű mű bővített új kiadásának megjelentetése volt. Minderről a grandiózus munka - Description de l'Egypte ou Recueil des obser-