Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 22. (Budapest, 2003)

Márta JÁRÓ: On the History of a 17th Century Noblemans' Dolman and Mantle, based on the Manufacturing Techniques of the Ornamental Metal Threads. Or de Milan, Or de Lyon and Silver of Clay Ornamentations on a ceremonial Costume from the Esterházy Treasury

fémfonalakat használtak. A különböző készítés-technika, az esetek többségében, időbeli és földrajzi különbséget jelent, így az eredmények vélhetően közelebb visznek e két ruhadarab történetének megismeréséhez. A vizsgálatokhoz gyakorlatilag azokat a természettudományos módszereket, illetve azok némiképp módosított változatát alkalmaztuk, amelyek e területen közel harminc éve használatosak kül- és belföldön egyaránt. Az alaktani, makromorfológiai vizsgálatokat optikai mikroszkóp segítségével végeztük. A fémfelületek mikromorfológiai elemzése pásztázó elektronmikroszkóppal történt. A fémanyagösszetételt elektronsugaras mikroanalízissel határoztuk meg. A dolmányról hét, a köpenyről hatféle fonalmintát elemeztünk. A dolmány és a köpeny alapszövete A dolmány és a köpeny selyem alapszövetének lanszírozó ezüstfonala mindkét esetben drót, skófium. A drótokat párosával szőtték a szövetbe. A fémfelület morfológiája alapján a drót húzással készült. A brosírozó fonal mindkét esetben két aranyfonal összesodrásával készült aranycérna. Az aranyfonal készítéséhez felhasznál fémszalagokat nagy valószínűséggel aranyozott ezüstfóliából vagy szélesebb szalagból vágták, majd ezeket a szalagokat selyem bélfonal köré fonták. A köpeny és a dolmány alapszövetéről stíluskritikai alapon, az analógiákkal történt összevetés után elmondható, hogy nagy valószínűséggel a 17. században készült, feltehetően a század első felében és itáliai eredetű. A fémfonal-vizsgálati eredmények ezeket a következtetésteket alátámasztják. Savary des Bruslons először 1723-ban kiadott Dictionnaire universel de Commerce című munkájában említés történik az ún. „Or de Milan"-ról, a milánóiak aranyfonaláról. A leírás szerint ez olyan húzott ezüstdrót, amelyet nagyon vékony szalaggá lapítanak, és amelynek csak egyik oldalát aranyozzák. így, ha fonalat készítenek belőle, csak az arany látszik. Az aranyozás módja a szerző szerint titok, a párizsi és lyoni műhelyekben nem tudják utánozni. A milánói fémfonal-készítés kezdetei a 15. századra nyúlnak vissza. A városban előállított aranyfonalat igen jó minőségűnek tartották, így nagy hímévnek örvendett. 1603-ban IV. Henrik francia király Turato milánói mestert meghívta Párizsba, hogy megmutassa a franciáknak, hogyan kell az aranyat fonni milánói módra. Egykorú írott források szerint a 17. század első harmadában még nem készítettek a milánói manufaktúrákban aranyozott ezüstdrótból készült szalagokat fémfonalhoz. Ez azt jelenti, hogy a fémszalagokat ekkor ott még aranyozott ezüstfóliából vágták, a hagyományos módon. Brenni közöl három levelet, 1667-ből és az azt követő két esztendőből (a lyoni érsek, Camille de Neufville de Villeroy írta őket Colbertnek), amelyek bizonyítják, hogy az évszázad harmadik harmadában is elismert volt az "or fülé, façon de Milan", a hagyományos technikával készült milánói aranyfonal. Feltételezhetjük azonban, hogy ebben az időben emellett már Milánóban is készült a modernebb technikával, húzott drótból fémszalag. A század első felében még ismert készítéstechnikájú fémfonalat fokozatosan felváltotta az újabb, és néhány évtizeddel később, már kuriózumnak számított az - úgy tűnik, még mindig forgalomban lévő - jó minőségű aranyfonal. Mindezeket tekintetbe véve megengedhetőnek tartjuk azt a feltételezést, miszerint a ruhaegyüttes selyemszövete a brosírozó aranyfonal készítéstechnikai adatainak, valamint a szakirodalom vonatkozó részeinek összevetése alapján - a 17. század első felében, Milánóban készülhetett. Természetesen a bizonyításhoz egykorú, írott dokumentumok és több vizsgálati eredmény szükséges. A köpenyt díszítőpaszomántok A köpeny díszítéséhez, az anyagszélek beszegéséhez kétféle, egy szövött és egy fonott paszomántot használtak. Mindkét esetben egy oldalon aranyozott ezüst-, illetve ezüstszalag selyemfonal köré fonásával készültek a fémfonalak. A két paszománt aranyfonalai készítéstechnikájukban nagyon hasonlóak egymáshoz és az alapszövet brosírozó fémfonalához. Az ezüstfonalak esetében nem színezüstöt (ahogy ezt az eddigi, vizsgált ezüstfonalak esetében tapasztaltuk), hanem ezüst-réz ötvözetet