Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 21. (Budapest, 2002)

Béla KELÉNYI: „...May They Here Increase! May All Gather Together!" A Woodprint and its Inscriptions from the Mongolian Collection of the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts, Budapest

ellensúlyozására, és visszanyerésére, ill. növelésére (rlung rta dar ba) a tibetiek számos szertartással rendelkeznek. Ilyen többek között a gyakori füstáldozat (bsang) is. A képünkön szereplő istenségek csoportjait szinte teljesen összefoglalja ez utóbbi szertartásból származó, az 5. Dalai Láma (1617 - 1682) egyik munkájából vett idézet, melynek címét a fanyomat alsó részének felirata is megnevezi. Mint azt a fent említett szöveg felsorolja, az általunk elemzett fanyomaton legfelül, középen Sákjamuni Buddha ábrázolása látható; alatta az általánosan ismert asztrológiai amuletthez (srid pa hó) hasonlóan - a Három Oltalmazó (rigs gsum mgon po): Sadaksarí Lókésvara, Manydzsusrí és Vadzsrapáni. Manydzsusrí - aki a tibeti hagyomány szerint az asztrológia tudományát is tanította az emberiségnek - alatt egy teknősön ül megtestesülése, a kínai asztrológia tudományát a hagyomány szerint Tibetbe bevezető Kong rtse 'Phrul gyi rgyal po, aki Konfuciusz alakjának is megfeleltethető. Közvetlenül alatta egy szanszkrit mantrákkal teleírt, és a Nyolc Szerencsés Jelképpel (bkra shis rtags brgyad) kitöltött lángoló kör, melynek közepén megtalálható a fanyomat legtöbb szövegében megjelenő jellegzetes fohász: „Az életerő, egészség, hatalom és szerencse növekedjék!". Ez alatt található maga a „Szélparipa", alatta középen pedig az asztrológiai diagrammokat öszszefoglaló Nagy Arany Teknősbéka (Maha gser gyi rus sbal). Ám a fanyomat még ennél is öszszetettebb és bonyolultabb mintához igazodik: szerkezetében egy olyan kép típusát követi, mely több istenség csoportját ábrázolja (1. 2. kép). Mindez arra enged következtetni, hogy az itt elemzett képet a srid pa ho és a rlung rta egyesítéséből hozták létre. Az istenségek körül még számos más, szerencsét hozó szimbólum is látható, s minden ábrázolást feliratok kísérnek; a legalsó, már említett felirat pedig megadja a szerzőket és azon műveik címét is, melyekből a fanyomat szövegei származnak. A mantrákkal teleírt védőkör alatt, a fanyomat középső részén, díszesen felszerszámozva vágtat maga a „Szélparipa", mögötte egy hegycsúcson az indiai eredetű asztrológiai hagyományt magában foglaló Kálacsakra tantrát jelképező mantra tíz összefonódó szótagja. A „Szélparipá"-val kapcsolatos istenségek felsorolásánál az is olvasható, hogy a kultuszban ugyancsak fontos szerepet tölt be az egyénnel együtt született öt személyes istenség ('go ba'i lha Inga), melyek az ember különböző testrészeiben lakoznak: a mo lka („női istenség", bal hónalj), a srog lha (az „életerő istensége", szív), a pho lha ( „férfi istenség" jobb hónalj), a yul lha (a „terület istensége", fejcsúcs) és a dgra lha (a „harcos istenség, jobb váll). Közülük a legtöbb a fanyomaton is megtalálható. Ám talán a legkülönlegesebb figura a Paripa feje fölött, a lángoló kör bal alsó részénél elhelyezkedő hegyistenség, Mi mgon dkar po (1. 6. kép), aki a kínai Ötcsúcsú Hegyen (Ri ho rtse Inga, kínai Wutaishan) lakozik; e körülmény azért lényeges, mivel a buddhista mitológiában ezt a hegyet tartják az asztrológiát is megalapító Manydzsusrí bódhiszattva székhelyének. A fanyomaton számos különféle, szerencsés szimbólum is található. Ilyen felül, a Kong rtse jobb oldalán látható kilenc drágakő képe, mellette Manydzsusrí lángoló kardja, alatta a fanyomat szélén a nap és a hold egyesített jelképe. A fanyomat jobb felső részén, Kong rtse alakjától jobbra található a Buddhát, a Tant és a Közösséget jelképező három drágakő, alatta az ugyancsak szerencsét jelképező horogkereszt, a szvasztika, az alatt pedig a tibeti buddhizmus legfontosabb rituális eszköze, a vadzsra. A Teknős két oldalán különféle, a trigrammokból képzett „pecsétek" (phyag rgya) láthatók. Közülük a tetejükön állatfejekkel jelölt hat-hat minden valószínűség szerint az évek pecsétjei. Mellettük mindkét oldalon különböző, a népi vallásos rituálékban nagy szerepet játszó jelképek vannak: felül a női és férfi princípiumot jelképező orsó (phang) és nyílvessző (mda') és két, a démonűző rituálékban használatos fonálkereszt (nam mkha'), ezek alatt pedig különböző áldozatok. A fanyomat legalsó részét egy három részből álló, folyamatos szöveg tölti ki. Az első rész valószínűleg a szöveg fölött középen látható ábrára, vagyis a két oldalán lándzsával és nyílvesszővel közrefogott üres lótusztrónra, és a fölötte levő diadémszerú alakzatra vonatko-