Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 21. (Budapest, 2002)

Monika BINCSIK: The Trade in Japanese Art during the Meiji Period with Special Reference to Lacquer, as Mirrored in the Collections at the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts, Budapest

gat-európai gazdasági befolyás egyre erősebbé vált az ázsiai területeken és az elzárkózás politikáját oly sikeresen folytató Japán is kénytelen volt 1854-ben, Perry kapitány és a „Fekete hajók" megérkezése utáni évben szerződésre lépni az Egyesült Államokkal, majd sorban a többi nagyhatalommal. Yokohama nem volt más, mint apró halászfalu Kanagawával átellenben mielőtt 1859. július l-jén megnyitották kikötőjét kereskedelmi hajózásra alkalmas fekvése és mély vize miatt. Miután 1867-ben megindult a menetrendszerű postahajó forgalom a San Francisco-Hong Kong útvonalon, Yokohama a földkörüli utak egyik állomásává vált. Nagyon nehéz pontos választ adni arra a kérdésre, hogy ekkoriban vajon hányan kereshették fel Japánt turistaként. Az egyik tájékoztató jellegű adat a külföldiek számára kiadott „Japán belterületére szóló utazási engedély" számadataiból származik. Ennek alapján 1875-ben 1,136 főt, 1881ben 1,118 főt, 1883-ban 1,500 főt és 1886-ban 1,736 főt regisztráltak. Az engedélyek kiadásának feltételeiből következően azonban ezekből a számokból nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Sokat elárul viszont a yokohamai hotelek és klubok nyilvántartása. Ezek szerint a Grand Hotelben és a Club Hotelben 1888-ban megszállt utazók száma 2,370 fő volt. A kyoryûchi (settlement) a bakiimatsu idején kötött kereskedelmi szerződésben meghatározott terület, melyen a külföldiek lakhattak és kereskedelmet folytathattak. Ennek értelmében kerültek kiadásra a földbérletről szóló és az építkezési engedélyek is. Yokohama esetében a kereskedelmi célokat szolgáló Yamashita (Kannái) és a lakóhelyül szolgáló Yamate kerület tartozott a kyoryüchihoz. A külföldiek által lakható terület a kyoryüchin belülre, a szabad kereskedelmi tevékenység pedig a „nyitott kikötőre" korlátozódott. (Az ily módon meghatározott területen kívül eső területeket nevezték belterületnek {naichi), ahová a külföldiek csak engedély birtokában utazhattak.) A kyoryûchi rendszere az 1899-ben életbe lépő új szerződések megkötéséig, közel 40 éven át működött. A Meiji-korban (1867-1912) a yokohamai kereskedelemben a külföldiek töltötték be a vezető szerepet, de az idő múlásával egyre több japán alkalmazottat foglalkoztattak, majd a japán kereskedések is fokozatosan megerősödtek, elsajátították a nyugati módszereket, és átvették a nyugati kultúra bizonyos elemeit. A kyoryûchiban számos japánok által működtetett étterem, élelmiszerbolt és műkereskedés is nyílt. Műkereskedelem Yokohamában A világkiállítások, útikönyvek, útleírások nyomán kialakult Japán-képet nagy mértékben meghatározta a Viktoriánus esztétika felőli megközelítés, másrészt a Japánban élő külföldiek, így például a Lafcadio Hearn ( 1850-1904) által vázolt Japán-kép is. 1880-ban jegyezte meg Sir Rutherford Alcock (1809-1897), hogy nagyon fontos megértenünk, milyen is volt a „régi Japán" annak érdekében, hogy megérthessük milyen a mostani. Természetesen a régi Japán képzete akkoriban még nem az objektivitásra törekvő történelmi, szociológiai megfigyeléseken, kutatásokon alapult, hanem sokkal inkább a Japánban rövidebb időt eltöltő utazóktól származott, akik a már korábban Japánról megjelent szakirodalmat tekintették kiindulópontnak. Ez a tendencia abban is megnyilvánult, hogy az utazók igyekeztek felkeresni a belterületeket (még ha csak rövid időre is), majd ezeket a területeket idealizálva „évszázadokon át változatlan, régi Japánnak" nevezték, szemben a külföldiek előtt megnyitott, a nyugati kultúra hatásait tükröző kikötők világával. Már az 1870-es évektől megjelentek az eredeti japán kultúra megsemmisülése miatt aggódó vélemények. Számos látogató képzetei az országról és lakosairól egyrészt olvasmányaikból származtak, másrészt pedig az Európában látott japán fametszetek, porcelán és lakktárgyak díszítményei alapján keletkeztek. Japán tárgyakat természetesen már az európai festők munkáin is nem kevésszer láthattak, a japonizmus hatásának köszönhetően. Ezek az utazók a festői Japánt keresték, a dekoratív öltözékeket, illetve a nevezetes tájképeket, valamint a különleges, egyedülálló, boldog Japánt, melynek népe évszázadokon át változatlan harmóniában élt. Voltak azonban olyan utazók is, akik a Mikado című operett hatására keltek útra, és