Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 20. (Budapest, 2001)

Ildikó PANDUR - John WADE: A Unique Piece of Jewellery in the Collection of the Budapest Museum of Applied Arts: A Souvenir from the Colony of Victoria, Australia

Powerhouse Museum. Különleges ezüstműves alkotásuk volt egy trébelt ezüstlevelekkel montírozott, kazuártojásból készült tintatartó, melynek fedelét kazuármadár és fiókáinak alakjai díszítették. Az ötvösművet John Degotardi grazi születésű nyomdász, fényképész, a német nyelvű „Australische Zeitung" kiadója 1860ban a bécsi Alois Auernek (1813-1869), a bécsi császári nyomdaintézet vezetőjének ajándékozta. A műtárgy holléte egyelőre ismeretlen. Ugyancsak a jellegzetes őshonos ausztrál fauna adta a témáját Julius Hogarth két, az 1862-es londoni világkiállításon bemutatott állatfigurájának: egy malachit talapzaton álló arany kengurunak és emunak. Victoria tartomány fővárosában, Melbourneben működött Henry Elder. 1854. évi hirdetésében egyebek mellett „tetszőleges feliratú gyarmati arany ékszerek" készítését vállalta. Elder tulajdonosa volt a műhelynek, ahol feltehetően főleg német és más, Európából jött mestereket foglalkoztatott, olyanokat, akik szerencsét próbálni érkeztek a déli kontinensre, majd ott viszszatértek eredeti szakmájukhoz. Henry Elsas (Elias ?) 1827-ben született Poroszországban. Vésnök, ékszer- és ezüstműves volt, aki az 1850-es években, a dán születésű Christian Ludwig Qwist ezüstművessel (18181877) társulva, Sandhurst-ben (Bendigo) dolgozott. Az Iparművészeti Múzeum gyűrűjével kapcsolatos egyik legizgalmasabb kérdés a provenienciája. Mivel gyűrűnket a múzeum 1964ben a Bizományi Áruház Vállalatnál vásárolta, így adatok híján csak feltételes lehetőségként említünk meg két olyan eseményt, mely alkalmat adhatott elkészítésére, illetve Magyarországra kerülésére. A Novara nevű császári hadihajó az osztrák Tudományos Akadémia javaslatára, célszerűen átalakítva 1857-ben kezdte meg két évig tartó Föld körüli expedícióját, amelynek vezetésével Kari Scherzert bízták meg. Az út során összegyűjtött, több ezer tételt kitevő állat-és növénytani, néprajzi és egyéb ritkaság a bécsi Természettudományi Múzeumba került. Több hatalmas kötet foglalta össze az egyes tudományágak képviselőinek tapasztalatait. Kari Scherzer két kötetben számolt be a nagyközönségnek az utazás érdekességeiről. Az expedíció tagjai rövid Sydney-beli tartózkodásuk során (1858. november 5. és december 7. közt) találkoztak a korábban említett John Degotardival is. Magyar tudós nem vett részt az utazáson, de a legénység tagja volt Gaál Béla első tiszt, Jacoby Emő zászlós, Kalmár Kálmán, Máriássy Mihály és Semsey Gusztáv kadétok, valamint a hajóorvos, Schwarcz Ede, akik hozhattak magukkal hazájukba emlékként ausztrál aranyat. Egyedi kialakítású, aranyrögökkel ellátott ékszerritkaságunk közelebbi meghatározása szempontjából különösen izgalmasak és figyelemreméltóak azok az egykorú helyi sajtóban megjelent híradások, melyek egy hercegi látogatásról számolnak be. Alfred edinburgh-i herceg (1844-1900) a Galatea hajó kapitányaként öt évig tartó világkörüli útja során három ízben (1867-68, 1869, 1870-71 ) is megfordult Ausztráliában. Az angol királyi család tagjai közül elsőként tett hivatalos látogatást a kontinensen, ezért az eseményt különleges figyelem kísérte. Első formális és utóbbi két, nem hivatalos látogatása során is járt Sydney-ben és Melbourne-ben. Az egykorú sajtó többször említést tett arról, hogy bendigói (Sandhurst) látogatása alkalmával a herceg egy helyi ékszerész (Joseph & Co.) által készített aranygyűrűt kapott ajándékba, melyen a brit királyi lobogó vésett képe volt látható, és különböző bányákból származó apró aranyrögöcskékkel ellátott rekeszek díszítették. A cég ezzel a sikeres munkájával királyi szabadalomlevelet nyert. Alfréd herceg angliai hazatérése után a világ körüli utazás során kapott ajándékokat kiállításon mutatta be a Kensington Museum. A darabok legtöbbjét 1893-1894-körül az Edinburgh-i herceg rezidenciáján, a Clarence Houseban tartott árverésen eladásra bocsátották. A kis rekeszekbe helyezett természetes aranyrögöcskékkel díszített gyűrűk sora nem a hercegi ajándékkal kezdődött. A melboume-i The Argus című napilap 1855-ben beszámolt egy Louis Mier (Meyer?, Meier?) nevű ékszerész sajátos, invenciózus darabjairól, köztük egy tiszta arany gyűrűről, melynek kis rekeszeibe készítője természetes rög formájában aranyszemcséket