Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 20. (Budapest, 2001)

Attila SZEMÁN: Eine bergmännische Geduldflasche in der Sammlung für Keramik und Glas des Kunstgewerbemusems Budapest

BÁNYÁSZ TURELEMPALACK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN ÖSSZEGZÉS A türelempalackok közül alighanem a bányászati témájúak azok, amelyek a legbonyolultabb szerkezetűek és elkészítésük a legtöbb munkát igényli. Nem meglepő ez a bonyolultság, hiszen a türelempalack funkciója a bányák zárt belvilágának érzékeltetése, ennek művészi ábrázolása pedig komoly kihívást jelent. A türelempalack alapvető része az üvegpalack, amelyben elhelyezték a bányaépítményt. Ezt a szögletes formájú típust általában pincetokpalacknak nevezik. Az iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő darab a típusnak nem csupán egyedi, de egyszersmind meglehetősen ritka változata. A rövid nyakú, szinte teljesen hasáb alakú üveg teljesen atipikus a pincetokpalackok között. Nagyon valószínű, hogy kifejezetten türelempalack készítésének céljára fújták ilyen formájúra. Az üveg rövid nyakába lapos, domború tetejű, keményfából faragott dugó illeszkedik. A dugó majdnem pontosan illik a nyakba, s a türelempalackok többnyire lötyögő dugóihoz képest alig mozgatható. Alsó részében a nyak alatt a belső térben lapos keresztgerenda látható, ami meggátolja kihúzását. A palackban háromszintes bányamű van elhelyezve. Szép tisztán öszelapolt, pirosra festett fa ácsolatra épülnek fel a belső szintek. Az üveg alját valamilyen, egyértelműen nem megállapítható anyaggal - agyag? viasz? - kitöltötték, hogy kellő magasságú vízszintes réteget nyerjenek és erre helyezték a szinteket tartó állványzatot. Ez a négy tartópilléres állványzat a bányabeli ácsolatok technikáját követi, s egy akna kiépítéséhez hasonlít. Háromszintes türelempalackunk alsó két szintjén a felszín alatti bányaművelés munkafolyamatait figyelhetjük meg, felső szintjének ábrázolásai pedig a felszínen végzett, ám a bányászathoz szorosan kapcsolódó munkafolyamatokat mutatják be. A tárgy belsejének különböző motívumain apró papírdarabkákon számokat találunk. Ez a számozás szintenként újra kezdődik, s valószínűleg a felragasztás sorrendjével áll kapcsolatban. A számok az alsó két szinten az óramutató járásának megfelelően követik egymás, míg a felső szinten azzal ellentétesen. Minthogy a bányák az ércek kitermelésére létesültek, érzékeltetésükre különböző fajta ásványokat, érceket helyeztek el a palack minden szintjén: cinnabarit; argentit; realgar; markazit; kvarc; ametiszt; lazurit; kalkopirit; pirit; galenit; továbbá pontosan nem meghatározható ólomszürke ércpor. Az ércdarabkák picinyek és valamilyen tartóállványon helyezkednek el, illetve a különböző tárgyakat, tartóeszközöket ércporral vonták be. Találunk a palackban a bányaműveléssel kapcsolatos munkaeszközöket (bányászéket, kalapácsot bányászcsákányt, bányászkapát), a szállítás egyszerűbb eszközeit (magyar csille, talicska) sőt egyszerű gépet is (kézivitla). A bányászfigurák bizonyos mértékben uniformizáltak. Az alakok lábállása azonos mintára készült, a jobb láb térdben behajlik, a bal ki van nyújtva. A karok tartása már különböző, aszerint, hogy milyen szerszámot vagy eszközt tartanak benne. Az arcok ismét uniformizáltak, az egyforma orrok és az erős állak - valamint a bajusz és szakáll nélküli arc - egyazon típust példázzák. A szájak egyformán pirossal, a szemek és szemöldökök feketével jelzettek. A haj minden esetben hosszú és nem befont, hanem a süveg alól szabadon nyakra omló marad, színe barna. A ruházat szabása egyforma, de a festéssel valamelyest változatosságot teremtettek. A figurák többnyire felül nyitott fekete bányászzubbonyt hordanak, arany gombokkal. Alatta mindig megfigyelhető a fehér ing, a hozzá piros térdnadrágot, fehér térdharisnyát, alkalmanként fekete térdvédőt és cipőt viselnek. A fehér bányászzubbony, a fehér térdnadrág többször, sőt egy esetben a zöld térdnadrág is előfordul. A piros szárnadrág, fekete csizma nélkül, csak a csillét toló bányászon figyelhető meg. Minthogy ő félig a tárószájban áll, nadrágjának szí-