Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 18. (Budapest, 1999)

Emese PÁSZTOR: Száz év múltán - ismét a "majc-kérdéshez"

függenek karmazsin majczokon".

6 Végezetül pedig, tekintve, hogy a szótárak a szó eredetére nem adtak választ, a majc kifejezést a görög-latin kötél, madzag értelmű Tomex v. Tomice szó módosulásának tartja.

7 Czobor és Deák "majc-vitájához" hozzászólva Rómer a Tájékozó és Egyházművészeti Lap 1881. évi I. számában elismeri, hogy a maycz-smaltum azonossággal kapcsolatban tévedett és kifejti hogy a Századokban, már 1877-ben közzé kívánta tenni helyesbítését, ahol a "Zománczozó kemenczéről" írva így nyilatkozott: "Eddig azt hittük, hogy a német Schmelz-ből készülhetett a majez szó, és hogy ez teszi az emailt. azonban e nézet hibás, mert az ezüst majckötés, gombkötő munka. L. 'Vetélkedés 151. vers'."

5 Végül is c jegyzete nem került nyomtatásba, így most, négy év elteltével teszi közzé és tévedését bizonyítandó egy olyan magyar nyelvű forrást is közöl, amelyben mindkét kifejezés egyszerre fordul elő, kizárva ezzel a két kifejezés azonosságát.

9 Az idézetre hivatkozva Rómer a következő megállapítást teszi: "Minthogy itten más a zománcz és ugganazon [sic!] a helyen a mayez úgy iratik le bársony aljával, miszerint mineműségéről kételkednünk sem szabad, azért bátorkodom régi hibámat elismerni - ...és ajánlani azt, miszerint a múzeumi arany-marha leírásnál is ottan, a hol kell a majez szó használtassék." Gondolhatnánk, hogy a "/wq/'c-vita" ezzel lezárult, de az ezt követő majc értelmezésekből egyértelműen kitűnik, hogy senki sem volt biztos benne igazán, pontosan mit fed a kifejezés, mert a véleményt nyilvánítók többsége csupán elődei megállapításait idézte. Több mint száz év elteltével ma sem tudjuk a biztos választ,

70 de a számtalan adat és meghatározás ismeretében úgy gondoljuk, bizonyára léteznek gyűjteményeinkben fennmaradt példányai e különös tárgytípusnak, csak éppen nem tudjuk róluk, hogy eleink majcnak nevezték őket. Cikkünk arra tesz kísérletet, hogy - felvonultatva az általunk ismert véleményeket és adatokat, s azokat a tárgyi emlékekkel öszszehasonlítva - közelebb kerüljünk a majc "rejtélyének" kulcsához. Sorra véve a további hivatkozásokat és forrásadatokat, a majc kifejezéssel legkorábban a 15. századi forrásokban találkozunk. Szamota Isván Magyar Oklevél Szótára" a "Majc, majëc, majoc" szavak értelmezésekor a Deák által is közölt Barótiféle idézet mellett

72 további meghatározásokat sorol, mint: "cingulum aureum

73

; zaumriemen, zügel." 4 Legkorábbi forrásadata 1447-ből való, mely a Deák-fele 1512-höz képest a majc jóval korábbi létezését igazolja: "Quatuor Balthea super Mayocz existentia."

7i A többi, túlnyomórészt latin nyelvű, 15-16. századi forrásközlésében is a majc az öv jelentésű cingulum, illetve balteus 77 szavak szinonimájaként szerepel. Közülük példaként említjük az alábbi idézetet: "Quatuor Balthea argentea deaurata muliebria Mayecz dicta in fílo auro texte pendenlia"

75 (1470), mely négy darab, majcnak nevezett aranyfonallal szőtt, vagy font függővel ellátott, aranyozott ezüst női övet jelent; vagy a hasonlóképp majcnak nevezett, arannyal ezüsttel szövött övre vonatkozó, 1476-ból való adatot: "Vno cingulo Maycz dicto cum argenteis et aurcis filis texte". A női és férfi övek részét alkotó majc kifejezéssel a 16-17. századi, magyar főúri és nemesi ingóságok magyar nyelvű leltáraiban is gyakran találkozunk. Az övek használatáról Nagy Géza a következőket írja (1900): "Az övet vagy érczből, aranyból, aranyozott ezüstből, tiszta ezüstből, vagy selyemből, skófiummal kivarrt ún. majezos bőrből, czérnából, szőrből és zsinórból készítették. A pártaöv heveder alakú széles bőrből vagy vont ezüstből- és arany skófiumos selyem- és bársonyszalagból állt. A bőr arany, ezüst és selyemfonállal volt kivarrva, ezt majezos pártaövnek nevezték. A XVI. században a bőr- vagy bársonypárta csak alapul szolgált, melyet végig érczlemezekkel borítottak be, később a majezos és