Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 18. (Budapest, 1999)
Emese PÁSZTOR: Száz év múltán - ismét a "majc-kérdéshez"
kardkötő szíj, selyem majez, melyeken réz vagy aranyos ezüst csatt; de a boglárokból, aranycsattokból szerkesztett kardkötők sem voltak ritkaságok." 57 Az írott források ritkán említik, hogy a kard- illetve a szablya kötője hol készült, vagy mi módon: derékon, vagy nyakban viselték-e, sokkal fontosabbnak tartották anyagát és színét rögzíteni; mégis úgy látjuk, hogy az ezüst-aranyos-selymes/" illetve karmazsin vörös, 33 zöld, 3 kék 35 vagy hajszín (barna) 36 selyemből készült majc felkötők leggyakrabban a portai kardok és szablyák tartozékai voltak. 7 A kardokhoz, szablyákhoz hasonlóan a karabély kötője is készülhetett majcból. "Némelyek ki gyöngyházzal, ki cifra csonttal kirakott tölcséres karabélyt is viseltének, de azt az szolga hordozta; annak rendszerént szélyes pantaléra volt, vagy majcból. vagy bőrből, az csat is mint az kardon, akitől mint tölt ki."- írja Apor. 3 * Ez utóbbi, a karabély majáknak illetve a csatjának anyagára vonatkozó megjegyzéséhez idézzük Bethlen Miklós önéletírásának azt a részletét, melyben fontosnak tartja megemlíteni, hogy tehetős ember lévén, mikor "karabínos katona volt" rövid csövű lőfegyverét "szép ezüst csattos majcon" hordozta. 39 A fegyverhordozó-szíjként használatos mojcok közül a kardok, szablyák és karabélyok kötőin kívül a puskapor- illetve töltények tárolására szolgáló tarsoly, az ón. lóding majc szíjára is találunk adatot. Apor Péter rendkívül aprólékos leírásából tudjuk, hogy: "Nem vala akkor annyi nyakbanvető kard, mint most [1736], hanem ha annál nagyobb ember vala is, lódingot viselt, ...az lódingnak az takaróját vagy majcon vagy bagarián lévő csattal becsatolták; az lódingszíj, akivel nyakban vetették, meg volt vagy skófiummal vagy ezüst- vagy aranyfonallal varrva, úgy az lóding szorítója is; némelykor majc volt az szíj helyett, az is vagy skófiummal vagy ezüst- vagy aranyfonallal elegyesleg volt szőve; némelykor penig három-négy rend sinóron függött az lóding... Az lódingnak egyik felin rendszerént volt az puskakolcs acélból megzománcozva, az az lóding alatt rézkarikához vagy ezüstkarikához volt sinórral vagy szíjjal varrva, az is olyan matérián függött, mint az lóding, de az lóding szíján vagy majcán helye volt, ahová felakasztották, hogy nem fityegett." 40 Az idézetből egyértelműen kitűnik, hogy az ezüst-arany fonalból- vagy drótból szőtt majc nem lehetett bőrrel szegett, vagy kivarrott szíj, ahogyan azt Szathmáry Károly, vagy Nagy László állította, hanem a hímzett bőrszíjat helyettesítő, szövött, szalagszerű textíliát értettek rajta. A "szövött" szóhasználat alapján alakult ki a majc szó "egyfajta drága szövet" értelmezése is. Radvánszky Béla véleménye szerint "majc szövettel leginkább a díszes paripa szerszámok kantárszárait borították," ebből következtetve lehetségesnek tartotta, hogy "az ily vont ezüst-, vont aranyvagy majcból készült párta övek is bőr alapra voltak fektetve." 47 Veronika Gervers is egyfajta fémfonallal mintázott, selyemből és pamutból készült szövetfajtát ért a majc alatt. 43 A fenti véleményeket összegezve úgy tűnik, hogy mindenki figyelmét elkerülte Rómernek az Egyházművészeti Lapban, még 1881-ben megjelentetett helyesbítése, 43 ott ugyanis egy 17. századi költeményre hivatkozva az ezüst majckötést gombkötő munkaként határozza meg. Felvinczi György (7-1716) "Az ötvösmesterségről való vetélkedés" című művében az ötvösinast okító mester így szól inasához: "Gombkötő uradnál /Azhol laktál, annál / Bár tovább laktál volna; / Vitczkötéseket / És gombkötéseket / Ott megtanultad volna, / Sőt a zsinórverést, / És ezüstmajc kötést / Talám láthattad volna." 44 A majc tehát nem szövet, hanem gombkötő munka, melyet nem szövőszéken szőnek, hanem a zsinórmunkákhoz hasonlóan fonatolnak, más szóval vernek, vagy kötnek. Ezt igazolja a fenti idézeten kívül Teleki Mihály uzdiszentpéteri udvarházának padlásán, 1679-ben összeírt tárgyak közt szereplő "Gomb kőtő
