Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

SZILÁGYI András: Adalék Nádasdy Ferenc (1623-1671) műkincseinek utóéletéhez

számunkra a Nádasdy-kincsek 1670. évi inventáriumának alábbi két tétele: Ain Corallener Rossenkhranz, w(iegt) 6 lot", továbbá: „Ain dergleichen Rossenkhranz mit golden vndermarchen vnd ainen Metalin in Golt" .'

5 Eszerint a leírások két, korallszemekből kialakított rózsafüzért neveznek meg, amelyek közül az utóbbi különböző, aranyból készült „alsó" - azaz nyilván felfüggesztett - tagozatokkal volt ellátva. E tárgytípus, a korallszemekből összefűzött „szent olvasó" a hazai, sőt az európai emlékanyagban feltűnően ritka, s írásos említései is elenyészően csekély számban fordulnak elő a jelenleg ismert levéltári forrásokban. A mai magyarországi közgyűjteményekben - a különböző egyházmegyei kincstárak anyagát is figyelembe véve - mindössze egyetlen példánya ismeretes: nevezetesen az az impozáns méretű darab, amely az Esterházy-gyűjteményből származik, s amelyet a budapesti Iparművészeti Múzeum őriz.

16 (6. kép) Az egymást követő fraknói inventáriumok 1685 óta említik, éspedig negyven év alatt összesen négy esetben. Ezek közül itt a leginkább részletező változatot, az 1696. évi műtárgyjegyzék leírását idézzük: ,Jtosarium Doecennarium ex Corallis magnis, cum Argen teo deaurato, Pater Nosterque Numismataeque simili Christi Domini et uno Annulo dependentibus, condam Regis Poloniae Stephany Bathoiy existens" P Arról a körülményről, miszerint a darab eredetileg Báthory István lengyel király személyes tulajdona volt, az 1725. évi inventarium vonatkozó tétele hangsúlyozottan, határozott nyomatékkal szól: ,JZgy vörös cláris tizen egy szembül álló es aranyas keresztü olvasó arany numizmaval együtt, melly Báthory István lengyel királyé volt, az mint a rajta függő czedulán való irás mutattya"'.

18 Az 1696 és 1725 között Fraknón keltezett forrásoknak ezt a többé-kevésbé egyöntetű megállapítását az eddigi szakirodalom gyakorlatilag tényként kezelte - s ezt, meggyőződésünk szerint helyesen tette -, minthogy a kutatók nem láttak okot arra, hogy e közlés hitelességében kételkedjenek. Arra azonban eddig nem kerestek választ, hogy ez a nyilvánvalóan Itáliából származó - minden bizonnyal ott készült - nagy értékű klenódium mikor s miképp került Lengyelországba, Báthory István tulajdonába. Egyértelmű adatok hiányában e kérdés továbbra is nyitott marad, úgy véljük azonban, hogy erre vonatkozóan megfogalmazhatunk egy kézenfekvőnek látszó hipotézist. Eszerint alighanem XIII. Gergely pápa személyes ajándékáról lehet szó, amelyet a Báthory István trónra lépését követő második évben, 1578-ban Krakkóba érkezett új pápai nuncius, Giovanni Andrea Caligari (1527-1594 k.) adhatott át az uralkodónak.

19 Ami a műtárgy krakkói eredetét, pontosabban a Báthory Istvántól való „származtatását" illeti, e megállapítás az Esterházygyűjtemény történetével foglalkozó filológiai kutatásnak mindeddig súlyos, nehezen megoldható dilemmát okozott. Az ugyanis kétségtelennek, s kellőképp alátámasztott ténynek bizonyult, hogy a darab valamikor, az 1685-öt megelőző bő két évtizedes intervallumban került Fraknóra, az Esterházyak kincstárába, minthogy az 1664. évi, s a korábbi fraknói inventáriumok hallgatnak róla. Nem volt világos azonban - mi több, meggondolandó hipotézist sem sikerült mind ez ideig felállítani arra vonatkozóan -, hogy mikor, mely közvetítők révén, milyen úton jutott a tárgy, legkésőbb 1685-ben, inkább kevéssel azt megelőzően, Esterházy Pál birtokába. Másképp szólva, hol, mely kincstáriak) falai között „állomásozott", s élte át a Báthory István halálát fi586) követő közel száz esztendőt. Nos, elképzelhetőnek tartjuk, hogy a fent idézett, 1670. évi adat - két korallszemes olvasó említése Nádasdy Ferenc konfiskált, Bécsbe szállított kincsei között - fontos kiindulópontot jelent ahhoz, hogy választ találjunk e mindmáig nyitott kérdésre. A Báthory família mindkét ága, illetve a Nádasdyak között ugyanis az 1600 körüli években és a 17. század első felében szoros családi kapcsolatok alakultak ki.

20 Fennáll tehát a lehetősége annak, hogy a becses klenódium, Báthory István korallszemes olvasója e szó-