Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PRÉKOPA Ágnes: Motívumok trivializációja az alkalmazott művészetekben. A biedermeier oszlopos óra
lógiából, hanem az építészetből és a bútorművészetből is ismerhető lenne.) Ugyancsak faragott és aranyozott, vagyis az öntéssel sokszorosított bronzdíszítményékkel szemben egyenként készített, tehát a technológia jellegéből fakadóan is szubjektívan kezelt forma az a - leggyakrabban líra formájú motívum, amely az egyszerűbb, tükör és veretek nélküli óratok ingája mögött, a két oszlop közötti tér kitöltésére szolgál. A líra alaknak előzménye is van az órák történetében: a XVIII. században a kompenzációs ingához ..találtak ki" egy olyan, antik ihletésű formát, amelyben a rácsinga rúdjai feleltek meg a líra húrjainak. Csakhogy a biedermeier órának a legegyszerűbb változata az, ahol már tükör sincs, s a szerkezet semmilyen kapcsolatba sem hozható a bonyolult és igényes, rácsingával ellátott mechanizmusokkal. A líra-motívum ötlete tehát származhat ugyan az órák történetéből, de útja felfejthetetlenül beleveszett a motívumok kölcsönhatásainak szövevényébe. AZ APRÓ DÍSZÍTMÉNYEKTŐL A MŰFAJVÁLTÁSIG A gyöngyházból kivágott, áttört hatású díszítmények finomítani próbálják az oszlopos óra nehézkes arányait, fekete-fehér kontrasztját. Ugyanez a rendeltetése a sok egyéb apró veretnek és más díszítménynek, amelyek belakják az alapformákig redukált oszlopos struktúrát. A feminin karaktert erősítik a képmezőbe applikált selyem-, papír-, és természetes szárított virágokból alkotott kompozíciók, amelyek az idő gondolatát érzelmesnosztalgikus formában jelenítik meg az óratokon 23 - esetleg a virágok között további allegorikus ábrázolást is találunk (2. kép). (Kuriózumszámba megy egy másik „női" műfaj jelentkezése: a Sobek-gyűjtemény egyik óráján 24 az oszlopokat üveggyöngyből kirakott virágfüzérek díszítik.) Az idő és az időn túli emlék, vagy az időn kívüli idill ütközik a tájképeken, amelyek legtöbbször színezett metszetek formájában kerülnek az óratokra. A tájkép persze a „grand art" műfaja, amely itt miniatürizálva, speciális nézőpontból, azaz az óra szempontjából - egyszóval alkalmazott művészetként jelenik meg 25 . Ehhez a csoporthoz kapcsolódik, de több motívumot kombinál, sőt, különféle műfajok sajátos együttélését példázza a Sobek-gyűjtemény egy további darabja: a számlap fölötti lunettában Mödling látképe, míg az oszlopok közötti felületet egy ideáltájkép tölti be, mozgó amorettekkel és vízesésekkel 26 , a tájkép tehát képórává bővül, amely applikátumként kap helyet az eredetileg oszlopos (jellegű) óra tokján. RÁADÁS: A ZENE Nem lehet befejezni a biedermeier óra elemzési kísérletét anélkül, hogy ne utalnánk egy további műfajra, amely ebben a különös együttesben a zenélőszerkezet révén van jelen. A gép által játszott melódia valamilyen fülbemászó és közismert (azaz populáris) zenei idézet sajátos leképezése, redukciója - a dallamhenger tüskéi által megpendített acélfésű-fogak muzikális lehetőségeinek figyelembevételével. A biedermeier órákban oly szívesen alkalmazott zenélőszerkezet tehát egy másik művészeti ág szempontjából mutatja be a Trivialkunst legjellemzőbb sajátosságait, a motívum kiválasztásának és átalakításának mechanizmusát. A zenei példa talán segít jobban megvilágítani, más oldalról megközelíteni a Trivialkunst és a grand art viszonyát remélhetőleg még inkább megerősítve e tanulmánynak a képzőművészeti motívumok átalakulásáról levont következtetéseit.
