Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

PÁSZTOR Emese: „Tafota, melyre az virágokat írták"

JEGYZETEK 1. 10 db ló- és nyeregtakaró, 9 db nyereg és 7 db íjés nyílvesszőtartó tegez. 2. Inventarium 1642: Anno 1642 die 14 July Inventarium Rerum Illustrissimae condam Comitissae Elizabethae Thurzó, alias Illmi condam Domini Comitis Stephani Esterhazi Relictae viduae, in Arce Lansér. Esterházy-cs. hg. ág. Ivt. Rep. 12. Fase. Q. No. 635; Inventarium 1645: Gr. Eszterházy Miklós nádor kincstára - 1645 - Közli: Thaly K. = Történelmi Tár (Továbbiakban: TTár) 1883 755-767. p.; Inventarium 1654: Az első herczeg Esterházy fraknói ingóinak leltára 1654-ből. Közli Merényi L. - Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 10. évf. 1903 166-179. p.; Inventarium 1685: A fraknói kincstár 1685. évi leltára. Közli Katona I. = Savária 17/18. Szombathely, 1989 461-502. p.; Inventarium 1725: Thesauri Fraknensis Anno 1725. = Az Iparművészeti Múzeum Adattára 236/1957. sz. alatt az eredeti példány [Művészettörténeti Értesítő 29. évf. 1980 131-147. p. Közli Katona I.]; Inventarium 1696: OLEsterházy cs. hg. ág. lev. Rep. 8. Fase. C. Nr. 38-NB/l Détshy Mihály olvasata 3.1. Rákóczi György és a Porta. Levelek és okiratok. Szerkesztették Beke A. és Barabás S. Budapest 1888 (továbbiakban: Beke-Barabás 1888) 4. Réthy a fejedelem által küldött késeket nem tudja eladni a Bedesztenben, mert „Itt kegyelmes uram akármely főfő emberek legyenek is, senki késsel nem él asztalnál, mind csak kalánnal s szegvén az kenyeret eszik." írja 1637. okt. 20-án kelt levelében. Beke-Barabás 1888 363. p. Máskor a türkizekért cserébe felajánlott süvegek eladási nehézségeiről olvashatunk: „Az türkesek árában kegyelmes uram csak 20 oszporába sem vevé el a zsidó az süvegeket, innen csak ki kell vinni, senkinek nem kell, immár szabados, akárki mi süveget vüseljen, Lengyelországbúi is az áros emberek sokat hoztak volt, mind rajtok maradt;" 1638. július 29. Beke-Barabás 1888 380. p. 5. Réthy István 1634-1635, 1637-1640, 1642-1647 között szolgálta Isztambulban Bethlen fejedelmet mint követ, egykorú magyar szóhasználattal kapitiha, kapikiha, törökül: kapi kihaya. Vö.: Kakuk Zs.: A török kor emléke a magyar szókincsben. Körösi Csorna Kiskönyvtár 23. Szerk. Ecsedy I. Budapest 1996 136. p. 6. Beke-Barabás 1888 385. p. 7. 1638. okt. 14.: „Im küldtünk két ólomból csinált formát, kegyelmed keressen ilyen rubintokat, kiket mint veheti meg, tudósítson róla." Beke-Barabás 1888 399. p. 8. „...és mind rubininak papiroson formáját küldtük s mind az gyöngyszemét," írja 1635. aug. 7-én, Sebessi Boldizsár főkövetnek I. Rákóczi György. Beke-Barabás 1888 200. p. 9. „...Maurer Mihálynak írtunk volt valami czérna mértékkel együtt, kegyelmed... legyen azon, olyan mértékű fejér igen szép szőnyegeket szerezhessen." BekeBarabás 1888 428. p. - A megbízatás bizonyára ún. Fehér Usak szőnyeg vásárlására szólt. 10. Beke-Barabás 1888 788. p. 11. Radvánszky Béla: Udvartartások és számadáskönyvek, 1. köt.: Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. Budapest 1888 (továbbiakban: Radvánszky 1888) 12. Szim: ezüst drót, a magyarban használt ezüst skofium török neve, a magyar forrásokban ritkán fordul elő: pl. 1607, a Bánó család osztropataki levéltárából közölt Parafernumban: „Tizenkét ingváll, vékony gyolcs varrott, ki arannyal, ki simmal." Közli: Szádeczky L. TTár 1882 12. p. 13. Szirma: az aranyozott ezüst drót, a magyarban használt arany skofium török neve, a magyar forrásokban ritkán fordul elő. A szó eredetéről, változatairól, valamint előfordulásáról a hazai forrásokban vö. Kakuk Zsuzsa: Cultural Words from the Turkish Occupation of Hungary. = Studia Turco Hungarica Tom. IV. Budapest 1977 49-50. p. (továbbiakban: Kakuk 1977). Thurzó Imre hagyatékában, 1621: „9 Szederjes bársony czaprag, szirmas, asszonyom ő nga varrottá arannyal és ezüsttel" Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I—

III. Budapest (I. köt. 1879., II—III. köt. 1896.) Reprint kiadás 1986, a bevezető tanulmányokat írták: Kolba Judit, László Emőke, Vadászi Erzsébet (továbbiakban: Radvánszky 1986) II 232. p. 14. Klaptán: a selyemre tekert fémszalag, a fémfonal török elnevezése, a magyarban klabodan változatban ismert. A szó eredetéről, változatairól, valamint előfordulásáról a hazai forrásokban vö. Kakuk 1977 48-49. p. 15. Agnes Geijer: Oriental Textiles in Sweden. Copenhagen 1951. 69. p. 16. Ay ten Sürür: Türk Isleme Sanati. Istanbul 1975 (továbbiakban: Sürür 1975) 17. Sürür 1975 58. p. 18. Palotay Gertrúd: Régi erdélyi hímzésmintarajzok. Erdélyi Tudományos Füzetek 131. Kolozsvár, 1941 19. Sürür 1975 40. p. 20. A felsorolásból kimaradt a tegezt borító anyag, feltehetően bársony említése. 21. Radvánszky 1888 54-55. p. 22. Radvánszky 1888. 56. p. 23. Jakub: a török lótakarók egyik fajtája (yapuk), mely a magyar forrásokban jakub, jakup változatban fordul elő. Anyaga általában posztó, de előfordul applikált díszű, sőt „ezüsttel átszőtt matériából" vagy skófiummal hímzett bársonyból készült is. Bethlen Gábor fejedelem 1629-ben felvett gyulafehérvári palotájának jegyzékéből (Közli: Baranyai Béláné: Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájának összeírása 1629. augusztus 16-án. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1959-60. Budapest 1961 229-258. p.) kitűnik, hogy igen kedvelt török takarófajta volt Erdélyben a 17. század elején, mert az inventarium 28 cafrag mellett 15 db különféle jakubot sorol fel. 24. Radvánszky 1888 116-117. p. 25. Radvánszky 1888 119. p.