Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

In Memoriam

MIKES ILDIKÓ (1936-1995) Több mint egy éve halott Kolléganőnktől búcsúzunk. Korán érte a halál, kéziratok, félben hagyott kutatások maradtak utána, számos, tervbe vett tanulmány. Ami publikációkban megjelent, csupán rendkívüli, univerzális tudásának, mint hatalmas jéghegynek a csúcsát jelenti. Ildikó Mezőtúron született, iskoláit ott végezte. 1957-ben vették fel az ELTE magyar irodalom-művészettörténet szakára, 1962-ben kapta meg diplomáját. Attól kezdve az Iparművészeti Múzeumban dolgozott, mindvégig hű maradt az intézményhez, annak ellenére, hogy sokszor konfliktusokkal volt terhes az a három évtized, amelyet nyugdíjazásáig eltöltött. Olyan témákat kutatott, olyan tárgyakból rendezett kiállításokat, melyekkel addig alig, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. A legnagyobb sikert a csaknem kétezer darabot bemutató evőeszköz-kiállításával aratta, amelyben megnyilvánult kultúrtörténeti fogékonysága, ahogy a római kortól kezdve dokumentálta az evőeszközök történetét, és tárgyközpontú szemlélete: nem volt számára ismeretlen tárgy a múzeumban. Talán az utolsó polihisztorok egyike volt, hiszen nemcsak kiválóan ismerte a múzeum valamennyi gyűjteményét, hanem a művelődéstörténetet, az irodalmat, a magyar történelmet és családtörténetet is, a művészettörténet stíluskorszakaiban való elmélyültsége, avatott jártassága, továbbá gyakorlati tapasztalatai mellet. Az 1960-as években, különösen a Székesfehérvárott rendezett kiállítássorozattal, melyek egyik fő rendezője, szervezője volt, megmutatta a kutatás új irányát. Diplomamunkája is ehhez kötődött, témája a századforduló magyar plakátművészetevolt. 1976-ban Párizsban mutatták be a magyar szecesszió művészetét, s ő volt, aki iparművészetünk bemutatására vállalkozott. 1980-ban Gödöllőn rendezett igen sikeres tárlatot: Gyerekeknek való... címmel, mely a gödöllői művésztelep gyermektárgyú alkotásait mutatta be. Sajnos, e kiállításnak nincs katalógusa, csak rövid vezetője, és csupán néhány tanulmánya született meg s jelent meg a szecesszió tárgyköréből, de ezek mind fontosak; vagy összefoglaló áttekintések az egyes katalógusokban, vagy gondolatébresztő alapkutatás, mint Beck Ö. Fülöpről írott cikke. Talán az orosz irodalom iránti érdeklődése, tisztelete vezette el az oroszországi művelődéstörténet felfedezéséig, melyet 1967-es Szovjetunió-beli tanulmányútja során közelebbről is megismerhetett, majd hézagpótló kismonográfiát írt Vrubelről, s több ízben rendezett orosz művészeti kiállítást. A muzeológusi, kiállításrendezői tevékenységen túl részt vett a MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának kutatásaiban (ötvösjegyekkel kapcsolatban), számos esetben