Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

Kiállítások, események 1995-96

helyezett kedvenc díszmadarai - pintyei számára, különös látvány- és akusztikai élményben részesítve ezáltal a múzeumlátogatókat, egyszersmind betekintést engedve számukra saját alkotói világába. A szeptember 27-i megnyitón Györgyi Kálmán legfőbb ügyész és Domokos Mátyás irodalomtörténész, a Széchenyi Művészeti Akadémia titkára méltatta a művész munkásságát. Az intézmény szinte valamennyi munkatársának részvételével az év eleje óta folytak azok az intenzív, nagyszabású munkálatok, amelyek azt célozták, hogy a múzeum méltó módon ünnepelje épülete felavatásának századik évfordulóját. Az esemény alkalmával október 25-én - két kiállítás megnyitására került sor; mindkettő sokirányú szakmai és szervezési munkát, s koncepciózus előkészítést igényelt. Az egyik kiállítás az emeleti körgalérián, a másik a második emeleti kupolateremben fogadta a látogatókat. Az előbbi Szecesszió - a 20. század hajnala címmel László Emőke és Pandúr Ildikó rendezésében több mint hétszáz műalkotást vonultat fel, s a bemutatás módszere, igényessége okán joggal tekinthető a nyolc évvel korábban elindított kiállítássorozat - Az európai iparművészet stíluskorszakai — méltó lezárásának, sőt bizonyos tekintetben betetőzésének. Az utóbbi az Iparművészeti Múzeum palotájának építéstörténetével, a tervek megszületésétől az épület megnyitásáig tartó négyéves időszak megannyi sokat mondó, érdekes dokumentumával ismertette meg a látogatókat. A két kiállítást - Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntőjének elhangzása után - Schrammel Imre, a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora nyitotta meg. A szecesszió-kiállítás előkészítése, tervezése idején egy újszerű kísérletre is sor került. A Közönségkapcsolati Osztály vezetőjének, Király Elvirának a kezdeményezésére a múzeum egy, némiképp rendhagyó felhívást tett közzé a médiumokban: „Csináljunk együtt kiállítást!" címmel a raktárakban őrzött, a készülő kiállításon bemutatásra szánt műtárgyanyag egy részének megtekintésére invitálta a közönséget, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a kiállítás rendezéséhez is sikerül ily módon a támogatókat megnyerni. Az ígéretesnek tűnő ötlet végső soron hasznosnak bizonyult, még ha a korábbi szponzorok mellett továbbiakat nem is sikerült „mozgósítani". A szakemberek azonban meggyőződhettek arról, hogy a századforduló körüli évekből származó változatos, gazdag gyűjteménynek melyek azok a műfajai, illetve műtárgyegyüttesei, amelyek a legvonzóbbak napjaink közönsége számára. S ami, túl e tapasztalaton, lényegesen fontosabb: a kezdeményezés igen széles körű visszhangra talált. A rádió, a televízió, a különböző napi- és hetilapok egyetlen hét alatt tizenkét alkalommal adtak hírt vagy bővebb tudósítást a múzeumról, illetve a készülő kiállításról. Ugyancsak a jeles évforduló alkalmával látott napvilágot a Szecesszió című, kétkötetes kiállítási katalógus - Horányi Éva és Szilágyi András szerkesztésében -, valamint „Az Iparművészeti Múzeum palotájának építéstörténete" című könyv, a hasonló című, említett kiállítás rendezőjének, Ács Piroskának a munkája. Az olvasmányos formában megírt, gazdagon illusztrált, adatokban is bővelkedő kötet érzékletesen eleveníti fel a múlt század utolsó évtizedének azt a társadalmi és művészeti közegét, melynek meghatározó szerepe volt abban, hogy megszületett a korszak egyik legeredetibb és legimpozánsabb budapesti középülete. December 3-án a Műhelysarok sorozat Ékszer kiállítása volt az év utolsó bemutatója. A rendezők felhívására 682 ékszer érkezett a múzeumba, ebből válogatták ki a legmarkánsabb, merészen újító alkotásokat. RENDEZVÉNYEK Százéves hagyományt élesztve újjá, évente megrendezi, egyre nagyobb érdeklődést keltve a múzeum kétnapos karácsonyi vásárát, ahol a közönség nemcsak vásárolhat, de készíthet is ötletes és vonzó megjelenésű tárgyakat, sőt néhány ajándékcsomagolási útmutatót is kaphat a meghívott iparművészektől. 1995-ben február 11. és 14. között rendkívül nagy sikert aratott a Valentin-nap alkal-