Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

ASZTALOS Zoltán-KELÉNYI Béla: Egy mongol rituális táncmaszk restaurálása

déséről 1750-ből már van feljegyzés, Burjátiában az első lámakolostor alapításának évében (1788), Külső-Mongóliában pedig 1811 után rendszeresen adtak elő ilyen táncokat.

8 A cam Mongólia legtöbb kolostorában híres volt és népszerű, általában évente egyszer vagy kétévente adták elő. Az utolsó tánc 1937-ben volt, Urgában.

9 A tánc-ceremóniák tartalma

10 Mongóliában alaposan megváltozott, mivel számos, kifejezetten mongol eredetű szereplője is volt. A leghíresebb tánc, az úgynevezett Erlik-cam középpontjában a Halálisten, Erük kán (m: Eriig qayan, t: gShin-rje, szanszkrit: Yamd) állt.

11 A tánc, amelyet többnyire a haragvó kinézetű istenségek (m: doysid, t: khrobő) maszkjában táncolnak, lényegében azt mutatja be, hogy a Tanvédő istenségek (m: coijin, t: chos-skyong, sz: dharmapäla) hogyan győzik le a buddhista Tan ellenségeit. A szereplők a templomból (m: süme) jönnek elő, meghatározott sorrendben.

12 A tánc egyik fontos szereplője az itt bemutatott maszkot képviselő „Dicsőséges Istennő" (m: Coy-tu Okin tengri, t: dPal-ldan Lha-mo, sz: ÉrídeV/").

13 Mint a tibeti buddhizmus pantheonjában az egyik legfontosabb Tanvédő istenség, mind a tibetieknél, mind a mongoloknál igen népszerű.

14 A papírmaséból készült maszk alapszíne az ikonográfiái előírások szerint sötétkék. Az istennő fején ötágú koponyakorona, haja égnek mered, három szeme van, szemöldöke lángol, agyarait vicsorítja. A haragvó istenségek általános megjelenítésétől a feje fölött kiemelkedő pávatoll-ernyő és az agyarai között látható emberfigura ábrázolása különbözteti meg. A restaurálás során az infrakamerával elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy a század eleji festékréteg alatt több korábbi festés is található, így bizonyos, hogy a maszk a XIX. században készülhetett. Mivel a maszkokat előállító kolostoroknak megvolt a maguk sajátos stílusa,

15 elképzelhető, hogy ilyen méretű és minőségű maszkot valószínűleg csak a legnagyobb urgai kolostorban, a Gandanban állítottak elő.

16 (K. B.) A műtárgy restaurálása A maszk rendkívül rossz állapotban került a múzeumba: erősen rovarfertőzött volt (anobium punctatum), a bal fül alsó része letörött, a jobb és bal fül felső peremrésze hiányzott. Az ötágú koponyakorona egyik darabjának felső része töredezett volt, a festett rétegfelszín elvált a koponyát tartó fapálcától. A maszkon korábbi javítás nyomai voltak felfedezhetők. Hátsó részén enyves papírral ragasztották vissza az elváló részeket, több helyen pedig átfestették. A rovarrágta részeknél kevés volt a hordozófelület, s ezek a rétegek porszerűen mállottak. Ennek következtében jól szemügyre vehető volt, hogyan épül fel a maszk szerkezete. porreteg védőlakk pigmentek (többszöri átfestés) A letört fülrésznél következtetni lehetett a hordozóra, a hordozó feletti réteg szerkezetre, a ragasztóanyagok milyenségére, és a különböző átfestések jellegére. A díszítmények (a koponyakorona részei, haj, fülbevalók) eltávolítása után egy kevésbé látható helyen oldhatósági tesztet végeztem.

17 Az előzetes vizsgálatok azt igazolták, hogy a fertőtlenítéshez formaldehidre van szükség.

18 Ezután a maszkot 48 órára üvegexikátorba helyeztem. A fertőtlenítést a maszk mechanikus tisztítása követte. Ezt úgy végeztem, hogy a pergő rétegeket meg ne sértsem. A tisztításnál nem történt kémiai beavatkozás. A rovarjáratokban maradt tetemeket bonctűvel és vákuumos kézipumpával távolítottam el. A pergő festett rétegeket 5%os zselatinoldattal a hordozófelülethez rögzítettem. A zselatinra azért esett a választás, hogy az idők során kifehéredett alapozás, illetve helyenként kilátszó papír-aláragasztás színében és összetételében a lehető legkeve-