Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

FAJCSÁK Györgyi-Z. FIKÓ Katalin: Kínai szoknya a 19. század végéről - Restaurálás és dokumentáció

vei együtt kisebb utazásokat Távol-Keleten. A két lapból álló piros selyematlasz szoknyát feltehetően Dél-Kína egyik kikötővárosában vásárolták meg. A szoknya szabása, a díszítőmótívumok megválasztása és az igényes hímzés előkelő viselőre utal. Mindkét fő mező alsó harmadában (2. kép) a hullámok fölött két-két hatalmas peóniafej látható egy-egy denevérrel (a szerencse szimbólumával). A hullámokból korallágak, növények és gyöngyök emelkednek ki. A téglalap alakú mezőket U alakban szövött, apró kék-fehér virágú szegély keretezi, és a két alsó sarokban stilizált szerencsegomba (a hosszú élet jelképe) applikáció díszíti (14. kép). A szoknya hét-hét, trapéz alakú oldalsó mezőjében a fő mezők mintája jelenik meg ismét a mező alakjának megfelelő keskeny kivágásban, amit a felezővonalban tett hajtás keskenyített (3. kép). Az alul látható hullámok felett leveles ágak és apró cseresznyevirágok láthatók. A minták itt is a fő mezők mintamagasságának határáig nyúlnak fel. A trapéz alakú mezőket L alakban keretező, keskeny szövött szalagok a mintán túl a szoknyahossz feléig érnek. Külön is érdemes megemlíteni a trapéz alakú mezők felezővonalán, a szoknya két oldalsó élén alkalmazott mezőkapcsolást. A két trapéz alakú mező fekete atlaszselyem kerete itt csak a mezők oldalának feléig nyúlik, és egy-egy íves csúcsú, applikált zsu-ji motívumban záródik. Az itt bemutatott szoknya leírásánál a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum rakott, nagy lapokból álló szoknyái (kínai: csö csian ma mien csün) közül kettővel kínálkozott szorosabb párhuzam. Az egyik két lapból álló szoknya önmagában mintás kék selyematlaszból készült (Ltsz.: 53.166. 1-2). Téglalap alakú mellső- és hátlapja közé 12-12 trapézmezőt illesztettek (4. kép). A mezőket fémszálas hímzéssel peónia és pillangó motívumokkal díszítették (5. kép). A fekete atlaszselyem keretezőcsíkokat peónia, szilvavirág és lótuszminták ékesítik. A mellső és a hátsó díszmezőt U alakban, az oldalsó trapézmezőket L alakban kétféle, apró virágos, szőtt színes szalaggal keretezték. A szoknya nagyon igényes, mintázott szövésű alapra finoman kidolgozott díszítéssel készült. A gazdagabb redőzést adó kétszer tizenkét trapézmező és a takarásban maradó mellső és hátsó szoknyalapok díszítése egyaránt azt bizonyítják, hogy viselője előkelő család hölgyei közé tartozott, s készítésének kora a XIX. század második felére tehető. A most restaurált szoknyával megmunkálása alapján összefüggésbe hozható másik darab (Ltsz.: 53.238.1) szabásában különbözik a korábban bemutatott téglalap és trapézformájú mezőkből összeillesztett szoknyáktól. Az eredetileg két lapból álló szoknyának csupán az egyik felét őrzi a gyűjtemény (6. kép). A szoknyalap mellső és hátlapja szintén téglalap alakú, ám ezek közé egyetlen trapézmezőt illesztettek, melyet sűrűn vasalt berakásokkal díszítették. A rakásokat a derék alatt ékalakban letűzték, ami még inkább kiemeli a szoknyaoldalak gazdag redőzését. A szoknya felhő, denevér, valamint medalionokban szerkesztett, stilizált virágmintás, piros selyematlasz anyagból készült. A túlcsordulóan gazdag fémszálas hímzéssel díszített fő mezőkben két-két főnix kering egy-egy peónia körül (7. kép). A díszmező négy sarkában egy-egy kisebb peónia látható. A fémszálas díszítést U alakú hímzett keretsáv szegélyezi, melynek apró virágmintái szélesebb csíkban a fekete atlaszselyem kereten is megismétlődnek. Az egészen keskeny, oldalsó szoknyarakások sávjában stilizált fémszálas virágminta található. A szoknya elő- és hátlapját, valamint alját fekete atlaszselyem keretezi, melyen kék-fehér hímzés húzódik határozottan ellenpontozva a tünékeny fémszálas minták kontúrjait. Ez a szoknya is a XIX. század második felében készült, és szabásmintájának finom eltérése ellenére a díszítésrend azonossága a korábban bemutatott darabokkal, a Csingkor végi ún. halpikkelyes szoknyákkal mutat rokonságot. II. Egy kínai szoknya restaurálása A kínai viseletek legalapvetőbb anyaga a selyem. Tény, hogy a kínaiak már az i. e. III.