Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

HORVÁTH Hilda: Ráth György (1829-1905) főigazgató az Iparművészeti Társulat élén

lágkiállításon való részvételünk megszervezésére. Felszólított, készítsek terveket használati vagy dísztárgyakról fémben, ..."

28 A millennium utáni években Faragó Ödönt hívta haza Ráth György, és a következő tanáccsal látta el: „Maga ne törődjön régiségekkel, mi közük maguknak, modern iparművészeknek a régi selymekhez, maguk csináljanak modernséget és magyar stílust, érti?"

29 Pozíciójánál fogva igyekezett a magyar iparművészet több kiemelkedő mesterét maga köré gyűjteni, s munkát adni a számukra - mint az Iparművészeti Társulat elnöke. „Ráth György elnök szívós és kitartó munkájának azonban mégis egyre több művészi erőt sikerült iparművészetünk szolgálatába állítani." - írta róla évtizedekkel később Divald Kornél.

30 Ugyanilyen kedvezően nyilatkozott művészeti szervező tevékenységéről évtizedekkel később Nádler Róbert

31 és Róth Miksa: „... emlékezetemben megelevenedik Ráth György nemes alakja, aki izzó lelkesedéssel, a célok helyes felismerésével, fáradságot nem ismerő, páratlan kitartással vetette meg alapját iparművészetünk nemzeti irányba való kialakulásának. Ma nyugodtan állapíthatjuk meg: a vetés jól volt elvetve."

32 1902-ben a torinói nemzetközi művészeti kiállítás magyar csoportjának előkészítését vezette, majd két év múlva, 1904-ben aktívan kiállt a magyar részvétel mellett a St. Louis-i kiállításon. Ráth közreműködésének is köszönhető, hogy a Művészi Ipar című folyóirat a Társulat közlönye lett.

33 A Művészi Ipar 1894-ben megszűnt, ekkor Ráth az Iparművészet 1895-ben és 1896-ban című kötetek kiadásában, szerkesztésében vállalt szerepet. 1897—98-tól a Társulat hivatalos lapja a Magyar Iparművészet lett. Minisztériumi támogatással, de a Társulat égisze alatt, neves szakértők közreműködésével, Ráth szerkesztésében készült Az iparművészet könyve című háromkötetes mű, mely részben már Ráth halála után látott napvilágot, s szervezői és szerkesztői tevékenységének megkoronázásátjelentette (Budapest, 1905-1912).