Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

LÁSZLÓ Emőke: Skófiummal hímzett nyeregtakarók és pisztolytok a 17. századból

illettek, így említenek például katona nyereghez vagy tatár nyereghez valót,

10 s nyilván az egyes nemzeteknek voltak jellegzetes formái, így pl. Bónis Ferenc inventáriumában (1665) összeírtak egy magyar virágokkal díszített „lengyel" forma cafragot.

11 Anyaguk posztó (skarlát), atlasz, bársony vagy pedig „merőn" varrottak, azaz vászonra hímzettek úgy, hogy egész felületüket beborítja az arany és ezüstfonalas hímzés. Bélésük legtöbbször bagazia, török eredetű pamutvászon.

12 Ezt a vászonfajtát sokmindenre használták, így egyszerű férfi és női ruhának, ágyneműnek, de elsősorban bélésanyagként volt igen elterjedt.

13 Esterházy Miklós nádor udvartartása számára Daniel Rauch vásárolt pamutvásznat, „Vettem Sopronban czaffragh alá 6 rőf bagaziát röfe per 32 dénár" valamint „Az czaffraghoz vettem fél lat selymet" - írja a vásárlások felsorolásában.

14 A nyeregtakarók, eltekintve a köznapi, egyszerű daraboktól, hímzettek voltak, művészi és pénzbeli értéküket a hímzés gazdagsága vagy szerénysége határozta meg. Erre szemléletes példát találunk Zrínyi Ilona 1688-ban, Szinnán átadott Rákóczi-javai között. Ezek leltárában a legdrágább cafrag „arannyal varrott és gyöngyökkel rakott", ezt 600 forintra értékelték, a legkevesebbet ért. mindössze 12 forintot, egy „ezösttel, arannyal varrott" zöld posztó nyeregtakaró.

15 A néha kincseket érő lószerszámokat féltve őrizték: „Az Cziapragh es egieb Lora való Szersza(m) hogj megh ne vizeszedgiek veöttem takarónak, es megh se cziszolodjék Eőtt singh szeőszh (=kender) vasznott..." (Városi sáfár számadáskönyv, Kolozsvár, 1626),

16 de ugyanakkor a posztó nyeregtakaróktól féltették a kárpitokat, szőnyegeket, s így külön tárolták őket: „ Egi veres nemez posztó czaffragh az melliet az ládában nem töttünk mivel felütve (félve) attól hogi az nemezzeben az moly bele esik, az többiben is kart teszen".

17 Az „arannyal és ezüsttel" hímzett magyar czafragok készítőit nem ismerjük. A leltárakban azonban gyakran előfordul ez a megjelölés és valószínű, hogy azoknak a daraboknak többsége is magyar munka lehetett, ahol nem jegyezték fel, hogy honnan való. Posztóra, atlasz- és bársonyszövetre gyakran előre elkészített virágokat varrtak fel. Ezt bizonyítják a Barcsay Ákos erdélyi fejedelem özvegyének lefoglalt javai között talált „ Nyolc darab papirosra csinált iszkofium virágok czafragra valók, szépek" (1661)

1S vagy Bónis Ferenc portékái között összeírt „ Egy czafragra való kész varrott virágok" (1665).

19 ATattenbach család 1649. évi leltára egy magyar módra hímzett cafragot említ (ein grüen tüechene Zappra - Schabracke- sehr auf hungrische Manier gestickht).

20 Bizonyos tehát, hogy voltak a magyar cafragoknak, fémfonalas hímzéseknek olyan jellegzetességei, melyeket az egyszerű leltározó is fölismert. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha ezeket a jellegzetességeket a magyar úrihímzések stílusában és motívumkincsében véljük felismerni. A cafragok egyik típusa négyzet alakú, a ló farára boruló része díszített, bélelt bársony, posztó vagy ezüst- és aranyozott ezüstfonallal teljesen beborított vászon, a nyereg alá kerülő rész - többnyire a bélés folytatása - pedig dísztelen szövet. Ez a nyereg alatti rész megakadályozza a nyeregtakaró elcsúszását, melyet még a közepébe vágott nyíláson áthúzott farmatring is biztosít. Az egyes leltárak, nyilván a könnyebb azonosíthatás végett, ezt a dísztelen részt is jelzik. így gr. Thurzó György kincstárában (1612) egy „ az farmatringnál sárga atlaszú" és egy „ az farmatringnál vörös atlaszú" hímzett nyeregtakarót őriztek.

21 Fiának, gr. Thurzó Imrének Lethava (Liétava, egykor: Trencsén vármegye, ma: Szlovákia) várában hátrahagyott (1621) fegyverei és lószerszámai között feljegyeztek egy „ Fejedelem adta, vörös bársony, ezüst arany czérnával varrott virágú, hosszú rojtu czaprag/ot/, melynek/ sárga atlacz az nyereg alja".

22 Ennek a típusnak egyetlen magyar darabja található gyűjteményünkben. Az ezüst- és aranyozott ezüstdróttal (skófium) hímzett nyeregtakaró „merőn hímzett", tehát a vászon alapot teljesen beborítja a fémfonalas hímzés (1. kép). A minta hátterét geometrikusán letűzött fémfonalak töltik