Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

BÉKÉSI Éva: Neorokokó stílusú kehely a 19. század végéről, az Egger-testvérek műhelyéből

BEKESI EVA NEOROKOKÓ STÍLUSÚ KEHELY A 19. SZÁZAD VÉGÉRŐL, AZ EGGER-TESTVÉREK MŰHELYÉBŐL A feltűnően gazdag díszű zománcműves kehely 1 valamennyi, az Iparművészeti Múze­um gyűjteményével foglalkozó kiadványban úgy szerepel, mint az ötvös kollekció kiemel­kedően reprezentatív, rokokó stílusú, 18. szá­zadi darabja. Az európai iparművészet reme­keit felvonultató jubileumi kiállításon is az 1750 körüli években készült műtárgyak kö­zött kapott helyet; a katalógusban „rendkívü­li alkotásként" aposztrofálják. A több idegen nyelven is megjelent, az Iparművészeti Mú­zeum gyűjteményeit népszerűsítő könyv szintén említésre méltó darabnak tartja: „A festett zománc, valamint az «émail d'é­pargne...» a francia ötvösség kedvelt megol­dásai. Ezek együttes alkalmazását láthatjuk gyűjteményünk egyik fontos darabján, egy XVIII. századi arany kelyhen, melyet rendkí­vül igényes, gondos megmunkálás és a dí­szítmény motívumainak feltűnő változatos­sága jellemez... A rokokó stílusú iparművé­szeti alkotások sajátosságait fedezhetjük fel e művön, mely az 1750 körüli francia ötvös­művészet legrangosabb emlékei közé sorol­ható." Hasonlóképp sorolja a kelyhet a fran­cia rokokó - főúri megrendelésű, azok számá­ra irányt adó - tárgytípusai közé az 1983-ban megjelent kézikönyv, a Régiségek könyve is. 2 Az 1990 tavaszán megnyílt Barokk és rokokó című kiállításon már nem szerepelt, s ez minden bizonnyal némi meglepetést kel­tett a gyűjteményt jól ismerő szakemberek körében. Alábbiakban arról a vizsgálatról kívánok számot adni, amely indokolttá tette, hogy a 18. századi anyagból kihagyjuk, s mintegy száz évvel későbbre datáljuk. Egyszerű anyag­vizsgálattal megállapítottuk, hogy a kehely­nek mindössze kuppája arany, többi része aranyozott ezüst, applikált zománcdíszítés­sel. Talpa háromszög idomú, architektonikus felépítésű, szára két volutával kapcsolt, bal­luszter formájú. Felületét pikkelyes és rácsos mintázat borítja, rajta az alapfelülethez ha­sonló, pontos megmunkálású, finom transz­lucid zománcos darabként ráapplikált állat­alakos és növényi ornamens. Nóduszát szintén zománcműves szív-és levélmintázat díszíti, kosarán áttetsző rácsos mustra, vala­mint plasztikus kagylós, kartusos virágos dí­szítmény. Pártáján kettős hullámszalagos in­da, közeiben nefelejcs motívumokkal. Arany­kuppája sima peremszegélyű, harangidomú. Talpát szokatlan, ún. fenéklemez borítja egy, a kuppával azonos értékű, huszonnégy kará­tos, rendkívül vékony aranylap. Ennek óva­tos eltávolításával jóval kevésbé gondosan megmunkált, valamivel vastagabb aranyo­zott ezüst fedéllemez bukkan elő, amelynek széleit alaposan rádolgozták a talp peremére. Az ónforrasztással megerősített lemez elvá­lasztása után vaskos, galvanoval és utánfes­téssel aranyozott erőteljes kehelyszár és meglehetősen durván eldolgozott, a 19. szá­zadban készült menetes csavarokkal rögzített belső szerelvények látszottak. Ezek a techno­lógiai megoldások már önmagukban is kizár­ták azt a lehetőséget, hogy a kehely előbb ké­szült volna, mint a 19. század második fele. Az Iparművészeti Múzeum Művészet és mesterség című állandó kiállításán 1985 óta szerepel egy viszonylag kisméretű, részletei-

Next

/
Thumbnails
Contents