Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

MIKLÓS PÁL HETVENÉVES

um látogatóit joggal érdeklő alapinformációk, s ezek közül melyeket kell tömör, akár didaktikus módon közölni velük. Az ilyen, s ezekhez hasonló, velük összefüggő kérdések áttekintése, tisztázása nyomán - hasznos, gyümölcsöző „műhelymunkát" követően készültek a jelentős, komoly szakmai elismerést és közönségsikert aratott tárlatok; ezúttal egyet említünk közülük, az immár tizenkét éve megnyílt „Művészet és mesterség" című állandó kiállítást, amely jelenleg is sűrűn látogatott. Az utóbbi években, évtizedekben létrejött néhány olyan múzeumi kiállítás - ha nem is túlságosan nagy számban -, amely koncepciója, a rendezés igényessége, s jól használható katalógusa okán egyaránt kitüntetett figyelmet érdemel. Joggal sorolható ezek közé a Ráth Múzeum 1987-ben megnyílt „Kína művészete" című tárlata, Miklós Pál sokévtizedes múzeumi tevékenységének méltó „betetőzése". Változatos összetételű közönség kereste fel akkoriban, többé-kevésbé rendszeresen az Iparművészeti Múzeumot, s e körből nem hiányoztak a kortárs művészet értői, kedvelői sem. Olyan kiállítások, s azokhoz kapcsolódó rendezvények fogadták itt őket ugyanis, amelyek megannyi fontos eseményt jelentettek a korszak - a hetvenes évek második fele és a nyolcvanas évek eleje - hazai művészeti életében. Jól illusztrálja ezt az itt kiállító művészek tekintélyes névsora. Kiemelkedő mesterek jelentős életművek alkotói éppúgy szerepelnek közöttük, mint olyanok, akik egy ígéretesen induló művészpálya korai szakaszán álltak. Az előbbiek közül Schaar Erzsébet, Bálint Endre és Schéner Mihály, az utóbbiak sorából Kányák Zsófia, Bohus Zoltán és Droppa Judit nevét érdemes ezúttal megemlíteni. S rajtuk kívül még valakiét, Haraszty Istvánét, aki nevezetes mobiljait állította ki az Iparművészeti Múzeumban 1981 májusában, s akinek munkásságát a művészetpolitika akkori irányítói, finoman szólva, nem nézték jó szemmel. Miklós Pál sokoldalú, napjainkban is gazdagodó életművét értékes, gyakran olvasott könyvek, tanulmányok sokasága fémjelzi, ezek méltatására e rövid írás nem hivatott. Megemlítendő viszont az a példaadó szerkesztői tevékenysége, amelynek köszönhetően annakidején elkészült, s 1979-ben napvilágot látott az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei című album, máig az egyetlen, korunk közönségéhez szóló kiadvány a múzeum legértékesebb műalkotásairól. Szerzői - néhányan közülük ma is itt, e falak között végzik munkájukat - azóta is hálával emlékeznek az elmélyült szakmai konzultációkra, melyek során a kötet formát öltött, s azokra a célzatos erőfeszítésekre is, melyeket a megjelenés érdekében a főigazgató - suaviter et fortiter megtett. S számítanak továbbra is, az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc KeletÁzsiai Művészeti Múzeum valamennyi jelenlegi munkatársával együtt arra a megtisztelő, kitüntető figyelemre, melyben Miklós Pál munkáikat részesíti. S kívánnak végül, e kerek évforduló alkalmával további eredményes, sikeres, nyugodt éveket. Szilágyi András