Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
BALLA Gabriella: „Szerelem és ármány" - Mercurius és Aglauros. A kerámia gyűjtemény egyik „istoriato" tálja
fordulnak, Herse Pandrosos vállát érinti (4. kép). Balra, a háttérben emelvényen álló meztelen ifjú, fölötte lebegő, meztelen férfialak, Mercurius (?) a jobbjában lévő bottal az ifjú felé int, suhint, az emelvény alatt a jelenetet figyelő alakok (3. kép). A háttérben fallal körülvett város, tamburos, lanternás kupolák, koszorúpárkányos tornyok. Fent címer: Nicolaus Rabenhaupt von Suche, Alsó-Ausztria kormányzója és felesége Genoveva Lamparter würtembergi kancellár harmadik leányának címere 11 (5. kép). A tál hátoldalán csontszínű alapon a peremen két, a talpgyűrű peremén egy sárga csík. A talpban, középen felirat kékkel: Mercurius et / xerses (6. kép). Sárga, narancsszín, okker, barna, zöld, kék, szürke, fekete, máz felett fehérrel festett, szürke és kék kontúrokkal, illetve árnyalással. A feltehetően 1535-40 között, Urbinóban készült tál - mint utóbb kiderült - félreértett felirata (6. kép) „Mercurius et / xerses" - Mercurius és Xerxes (?) és ábrázolása közötti ellentmondás már első pillantásra is szembeötlő, ugyanis a jelenet négy főszereplője közül egyedül az attribútumaival (szárnyas sisak, kígyós pálca, azaz caduceus) ábrázolt, s így könnyen azonosítható Mercurius férfi. A további három főalak közül egyedül a meglehetősen izmos karú, feltűzött hajú, kicsiny keblű kék ruhás alakot nézhetnénk Xerxes perzsa királynak (4. kép). P. Brestyánszky Ilona így írta le a jelenetet: „Egy reneszánsz palota nyitott loggiáján Xerxes király látható egy nőalakkal, a loggia előtt Mercur egy, a palotából kilépő udvarhölggyel" 12 . A felirat félreértett olvasata sokáig gátolta a téma felismerését, végtére is a felirat alaposabb vizsgálata segített: „Xerses - herses - Herse". Herse története Ovidius Metamorphoseséből ismert 13 - Mercurius Lyceus ligete fölött repülve megpillantja Hersét és társnőit, amint áldozati kosaraikkal Minerva szentélyéhez igyekeznek, Mercurius beleszeret Hersébe 14 . A történetnek ez a mozzanata az ismertebb és gyakrabban ábrázolt, példaként említhetjük M. Gabrielo Symeoni az Átváltozások történeteit epigrammákba sűrítő - Bemard Salomon fametszeteivel illusztrált, Lyonban, Jean de Tournes kiadásában, 1559-ben megjelent - kötete 15 egyik metszetét (7. kép), vagy Salomon imént említett metszetének felhasználásával készült, de azoknál részletgazdagabb Virgil Solis metszetekkel megjelent Metamorphoses frankfurti, Siegmund Fayerbend-féle, 1563-as kiadásának 16 egyik ábrázolását, továbbá a braunschweigi Herzog Anton Ulrich-Museum - Salomon metszete nyomán festett - urbinói tálját 17 . Esetünkben egy ritkán ábrázolt, a korábban kikristályosodott sémától eltérő jelenetről, a história folytatásáról van szó. Mercurius földre ereszkedvén a Cecrops lányok (Aglauros, Herse, Pandrosos) háza előtt Aglaurossal vált szót, közbenjárását kérve Herséért. Az előtérben tehát Mercurius és Aglauros áll, a loggián Pandrosos és Herse alakja látható, de álljon itt az Ovidius idézet: „Visszaereszkedvén útjából .földre a légből, még alakot sem vált, hiszi, hogy szép, bízva magában. Joggal bízik ugyan, de tovább csinosítani nem rest, rendezi fürtjeit, és köpenyét elrendezi: szépen csüngjön, aképp, hogy arany prémjét s mutogassa a díszét, s hogy jobbjában a pálca, mivel viszi-hozza az álmot, szép sima légyen, s hogy bokaszárnyai fénye kitűnjék. Ott elefántcsont - s teknőchéj - kirakott szoba három volt házuk belső zubolyában: jobbra te laktál, Pandrosos; Aglauros balról, Herse a középen. Balról az ki lakott, legelőbb volt Mercuriusnak észrevevője, s az istennek megkérdi merészen jötte okát s a nevét. Neki »Atlas-s Pleionenak« szólt, »unokaja vagyok, ki a tág levegőben apámnak szent szavait hordom; s az apám Jupiter maga, nem más.
