Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

BALLA Gabriella: „Szerelem és ármány" - Mercurius és Aglauros. A kerámia gyűjtemény egyik „istoriato" tálja

BALLÁ GABRIELLA „SZERELEM ÉS ÁRMÁNY" - MERCURIUS ÉS AGLAUROS A KERÁMIA GYŰJTEMÉNY EGYIK „ISTORIATO" TÁLJA Az Iparművészeti Múzeum itáliai majolikagyűjteménye igen jó keresztmetszetet ad a műhelyekjellegzetes, olykor kiváló tárgytípusaiból. Átfogó ismertetésükre elsőként P. Brestyánszky Ilona vállalkozott, közel harminc éve megjelent munkájában.

1 A gyűjtemény kiemelkedő darabjait a közelmúltban megrendezett „Reneszánsz és manierizmus" című kiállítás

2 mutatta be. A gyűjtemény négy legszebb „istoriato" tálja

3 - melyeket azonos címer díszít - különösen figyelemre méltó kvalitásuk, továbbá festésük megkapó szépsége okán; az ábrázolt jelenetek „rejtélyessége" pedig vonzó feladatot nyújt az ikonográfiái kutatás számára. Az „istoriato" az itáliai majolikák jellegzetes díszítménye. Narratív módon mutat be egy vagy több történetet az edény (tál, albarello, kancsó, zarándokfiaskó) egész felületén. Az ábrázolt történetek többsége a klasszikus antikvitás irodalmának valamely témáját vagy témakörét dolgozza fel, azonban - mint Timothy Wilson megállapítja - „a majolikafestők nem tartoztak a humanista tudományok művelőinek élvonalába, a klasszikus irodalom és a mítoszok ismerete náluk többnyire indirekt volt, részleges és megbízhatatlan."

4 Kész kompozíciókat vettek át festőktől és rézmetszőktől, így Perugino, Michelangelo, Raffaello, Giulio Romano, Marcantonio Raimondi, Rosso Fiorentino, Baccio Bandinelli, Albrecht Dürer, Martin Schongauer ismert műveit használták előképül. De ismerünk eredeti tál-terveket is Battista Francotól,

5 vagy Taddeo Zuccarotól

6

. Ha a majolikafestők mégis a „szövegekhez" nyúltak, akkor Ovidius, Vergilius, Valerius Maximus, Livius vagy Suetonius olyan olasz verzióit tanulmányozták, mint például az „Átváltozások" 1370-ben készített Giovanni Bonsignoreféle parafrázisa, amelyet 1497-ben, Velencében adtak ki fametszetekkel illusztrálva. Természetesen igen gyakoriak a bibliai témák ábrázolásai is

7

. A legkorábbi istoriato majolikák készítési helyét nehéz meghatározni, 1500-1520 között Faenza volt a legjelentősebb központ, ahol rendszerint kék alapmázra (berettino) festettek, 1515 körül már Emilia Romagna, Marche, Fimbria és Toscana majolikaközpontjaiban is festettek istoriato edényeket. Az 1520-as, 1530-as években legjelentősebb Urbino és Casteldurante. Bár a mennyiség tekintetében az utóbbi volt produktívabb, a legkiválóbb festők - Nicola da Urbino (más néven Nicola Pellipario) és Francesco Xanto Avelli da Rovigo - a hercegi fővárosban, Urbinoban dolgoztak, hatásuk évtizedekig érződött a majolikafestészetben („urbinoi stílus", „Metauro iskola"

8

). Az istoriato majolikák fényűző színességükkel alkalmi: eljegyzési, házassági, születési ajándékként kerültek birtokosaikhoz. A pohárszék vagy a „credenza" arany és ezüstneműivel dekorációként szolgáltak.

9 A tál

10 alacsony talpon áll, pereme ívelten kihajló, tükrében mitológiai jelenet: Mercurius és Aglauros ( 1. kép). Az előtérben fallal körülvett kertben Mercurius meztelen alakja, fején szárnyas sisak jobbjában a caduceus, vállán drapéria, bal kezét figyelmeztetően felemeli a vele szemben álló, sárga ruhás, feltűzött hajú, balját csípőjén tartó nőalak, Aglauros felé (2. kép). Jobbra, a pilléres árkádok alatt a kék ruhás, feltűzött hajú Pandrosos ül, mellette áll kibontott hajjal a narancsszín ruhás Herse, egymás felé